Tudatlanságunk igazi természete a buddha-természet,
Üres és illuzórikus testünk a törvénytest.
Buddha és az ördögAz illúziók gyökere a tudatlanság. Az illúzió és a szatori nem két különböző dolog, ahogy azt képzelhetnénk. Buddha arca és az ördög arca ugyanaz is lehet. Nem úgy, hogy egyfelől nézve az egyik, másfelől nézve a másik. A kettő ugyanaz. Néha az ördög, néha Buddha. Sóken Kótaikó császárnő írta egy versében: „Aszerint, hogy milyen a szíve annak, aki birtokolja, az arany kincs, vagy ellenség.” Látni olyan szülőket, akik vért izzadnak egész életükben, hogy pénzt tegyenek félre a gyerekeik számára, de ez az oly nehezen megszerzett pénz ritkán hoz boldogságot annak, aki örökli.
Nem jobb hát szegénynek lenni? Én azt gondolom, hogy igen, ha az ember egészséges, nem romlott a lelke mélyén, és nem keserű a szíve. A szegénység jó, és a gazdagság is, ha nem száll az ember fejébe. A pénz praktikus dolog, én is tudom. Röviden, az egyéntől függ, hogy a pénz szövetségessé vagy ellenséggé válik. A szegénységtől egyesek keserűek lesznek, de ugyanakkor megszilárdítja a jellemet, mert erősíti a függetlenség szellemét. Annak a szívétől függ, akinek a pénz a kezébe kerül. A gyerek utálja az apját, amikor az morog vele, mert valami butaságot csinált, de amikor szüksége volna rá, és az apja nincs ott, ugyancsak egyedül érzi magát. Pedig az ugyanaz az apa. Akkor hol van az igazság? Az igazság az, hogy mi magunk vakítjuk meg magunkat. Minden illúziónk gyökere a saját vakságunkban van.
Forrás: Mokushozen.hu