Időszámításunk előtt körülbelül hatszáz évvel élt Kínában
Lao-ce és Konfu-ce, Indiában Buddha, Iránban az utolsó Zarathusztra, Kis-Ázsiában
Hérakleitosz, Egyiptomban az utolsó Toth, Itáliában Püthagorasz.
A változást ma mint egy függöny leeresztését látni. Akkor azonban
nemcsak tapasztalták, minden jel arra vall, hogy azt, ami történt, akkor
jobban értették. És különös, hogy bármilyen távol fekvő területekről és
bármennyire egymástól független emberekről van szó, a változást csaknem
egyértelműen és csaknem ugyanazokkal a szavakkal ítélik meg.
*
Isten nem rejtély. Rejtély az, hogy van valami Istenen kívül. Isten a nyilvánvaló
láthatatlan. A misztérium nem Isten, hanem a világ, ahogy nem a szellem
a misztérium, hanem a természet, nem a lélek, hanem a test. Isten megismerése
nem nehéz. Deu et Jahve, mondja a próféta, ismerd meg Istent. Gnóthi ton
kürion, írja Pál apostol. Szűkös és szegény emberiség volt az, amely a delphoi
feliratot úgy értelmezte, hogy ismerd meg önmagadat. A gnóthi szeauton értelme
eredetileg minden bizonnyal az volt: ismerd meg, hogy isteni vagy. Amikor
Jézus lényének isteni voltáról beszélt, a zsidók jajveszékelni kezdtek.
Jézus pedig a zsoltárokból idézett (Zsolt. 82:6), és azt mondta: „Nincs-e
megírva törvényetekben, hogy istenek vagytok (elohim atem), mindnyájan a
legfelsőbb fiai?”