A Szandókai — vagyis Az azonosság és a különbözőség harmóniája — a zen buddhizmus fontos alapszövege. Jelentőségét mutatja, hogy a szertartások részévé vált, nap mint nap recitálják a zen kolostorokban szerte a világon. Tanítása az útkeresők számára korunkban éppolyan alapvető, mint amilyen keletkezésekor, majd másfél évezreddel ezelőtt volt. A mű vezérfonala az ellentétek egysége. Egy és sok, fény és sötét, üresség és jelenségek – ezek a létezés aspektusai, amelyek a kettősségek világában érvényesek, ám a végső valóságban feloldódnak, eggyé válnak. A későbbi nemzedékek mesterei ezt a gondolatot bontották ki, fejlesztették tovább, és a zen meghatározó tanítása lett. A vers szerzője, Szekitó Kiszen a hatodik pátriárka személyes tanítványa volt, és később az ő utódjától kapta meg a Dharma-átadást.
Részlet a könyvből:
Tanítvány: Amikor olyasmi történik, amitől szenvedek, egy részem érzi a fájdalmat, egy másik pedig igyekszik azt megérteni. Nem tudom, vajon azért próbálom-e megérteni, mert félek elengedni és csak érezni a fájdalmat, vagy pedig ez egy bölcs megértés.
Szuzuki rósi: Azért jelentkezik számodra ez a nehézség, mert saját magad miatt bonyolódsz bele a problémába. Amíg belegabalyodsz a személyes gondokba, bármit is értesz meg, az csupán a világos oldal. Nincs esélyed felismerni a másik oldalt, a sötétséget, az abszolútumot. Most úgy beszélek, mintha megvilágosodott lennék, te pedig úgy hallgatod, mintha megvilágosodott lennél. Más szavakkal, mindannyian bódhiszattvák vagyunk, és bódhiszattvaként beszélünk erről a kérdésről. De amikor arra használod fel a hallottakat, hogy intellektuális úton értsd meg a problémádat, nincs esélyed felismerni a másik oldalát. Ezért van ez a problémád. Ha valóban gyakorolod a bódhiszattva útját, egyik oldallal sincs gond. Amikor kritizálod magad, rendben van, amikor azt teszed, amit akarsz, az is rendben van. Nem két különböző dolgot csinálsz. Bármit is teszel, az a helyzetnek megfelelően mindig jó, de nem vagy magabiztos a tetteidben vagy az életedben, mert belebonyolódsz az önző, személyes gyakorlásba.
Tanítvány: Amikor teljesen ébren vagyok, talán van egy kis uralmam a vágyaim felett, de reggel…
Szuzuki rósi: Reggel gondjaid vannak. Tudom. Ezért mondom: „Kelj fel!” [Ráüt az asztalra.]
Tanítvány: Ön hogy csinálja?
Szuzuki rósi: Csak tedd meg. Különben jön valaki, és megüt! [Viccesen morog.]
Tanítvány: Előfordult néhányszor, hogy csak úgy felkeltem – kiugrottam az ágyból. De az olyan nagy dolog volt!
Szuzuki rósi: Igen, nagy dolog. Tehát ha már viszonylag gond nélkül fel tudsz kelni reggel, azt hiszem, nincs baj a gyakorlásoddal. Ez egy jó esély, hogy gyakoroljuk az utunkat. Csak felkelni. Rendben? Ez a legfontosabb dolog.
Tanítvány: Rósi, mit ad önnek az, ha tanulmányoz egy könyvet?
Szuzuki rósi: Lehet, hogy számodra ez nem olyan fontos. Nekem azonban kell, hogy legyen valamiféle világos elképzelésem, miről is fogok beszélni, különben semmit nem tudok mondani. Ezért olvasok az előadásaim előtt. A tanítóm mindig azt mondta nekem: „Bár úgysem segít, az előadásaid előtt mindig tanulmányozz valamit!” [Nevetés.]
Zen meditáció Kolozsváron
