A Szandókait ősi szövegét megvilágító friss beszédeket olvasva újabb
lehetőséget kapunk arra, hogy még mélyebbre tekintsünk Szuzuki rósi zen
szellemébe. Ki-ki valóban eltöprenghet azon, mit is jelent észrevenni a
hétköznapi életünkben folyamatosan jelen lévő nem-kettősséget. A
tanítványoknak adott szellemes, meglepő válaszok már önmagukban is
váratlan ajándékok, melyeket olvasva ismét rácsodálkozhatunk arra az
elbűvölő hangra és meleg bölcsességre, amit a rósi korábbi beszédeiből a
híres Zen szellem, a kezdő szellemből és a Nincs mindig úgyból már
ismerni véltünk.
A Szandókai — vagyis Az azonosság és a különbözőség harmóniája — a
zen buddhizmus fontos alapszövege. Jelentőségét mutatja, hogy a
szertartások részévé vált, nap mint nap recitálják a zen kolostorokban
szerte a világon. Tanítása az útkeresők számára korunkban éppolyan
alapvető, mint amilyen keletkezésekor, majd másfél évezreddel ezelőtt
volt. A mű vezérfonala az ellentétek egysége. Egy és sok, fény és sötét,
üresség és jelenségek – ezek a létezés aspektusai, amelyek a
kettősségek világában érvényesek, ám a végső valóságban feloldódnak,
eggyé válnak. A későbbi nemzedékek mesterei ezt a gondolatot bontották
ki, fejlesztették tovább, és a zen meghatározó tanítása lett. A vers
szerzője, Szekitó Kiszen a hatodik pátriárka személyes tanítványa volt,
és később az ő utódjától kapta meg a Dharma-átadást.
Részlet a könyvből:
Tanítvány: Amikor olyasmi történik, amitől
szenvedek, egy részem érzi a fájdalmat, egy másik pedig igyekszik azt
megérteni. Nem tudom, vajon azért próbálom-e megérteni, mert félek
elengedni és csak érezni a fájdalmat, vagy pedig ez egy bölcs megértés.
Szuzuki rósi: Azért jelentkezik számodra ez a
nehézség, mert saját magad miatt bonyolódsz bele a problémába. Amíg
belegabalyodsz a személyes gondokba, bármit is értesz meg, az csupán a
világos oldal. Nincs esélyed felismerni a másik oldalt, a sötétséget, az
abszolútumot. Most úgy beszélek, mintha megvilágosodott lennék, te
pedig úgy hallgatod, mintha megvilágosodott lennél. Más szavakkal,
mindannyian bódhiszattvák vagyunk, és bódhiszattvaként beszélünk erről a
kérdésről. De amikor arra használod fel a hallottakat, hogy
intellektuális úton értsd meg a problémádat, nincs esélyed felismerni a
másik oldalát. Ezért van ez a problémád. Ha valóban gyakorolod a
bódhiszattva útját, egyik oldallal sincs gond. Amikor kritizálod magad,
rendben van, amikor azt teszed, amit akarsz, az is rendben van. Nem két
különböző dolgot csinálsz. Bármit is teszel, az a helyzetnek megfelelően
mindig jó, de nem vagy magabiztos a tetteidben vagy az életedben, mert
belebonyolódsz az önző, személyes gyakorlásba.
Tanítvány: Amikor teljesen ébren vagyok, talán van egy kis uralmam a vágyaim felett, de reggel…
Szuzuki rósi: Reggel gondjaid vannak. Tudom. Ezért mondom: „Kelj fel!” [Ráüt az asztalra.]
Tanítvány: Ön hogy csinálja?
Szuzuki rósi: Csak tedd meg. Különben jön valaki, és megüt! [Viccesen morog.]
Tanítvány: Előfordult néhányszor, hogy csak úgy felkeltem – kiugrottam az ágyból. De az olyan nagy dolog volt!
Szuzuki rósi: Igen, nagy dolog. Tehát ha már
viszonylag gond nélkül fel tudsz kelni reggel, azt hiszem, nincs baj a
gyakorlásoddal. Ez egy jó esély, hogy gyakoroljuk az utunkat. Csak
felkelni. Rendben? Ez a legfontosabb dolog.
Tanítvány: Rósi, mit ad önnek az, ha tanulmányoz egy könyvet?
Szuzuki rósi: Lehet, hogy számodra ez nem olyan
fontos. Nekem azonban kell, hogy legyen valamiféle világos elképzelésem,
miről is fogok beszélni, különben semmit nem tudok mondani. Ezért
olvasok az előadásaim előtt. A tanítóm mindig azt mondta nekem: „Bár
úgysem segít, az előadásaid előtt mindig tanulmányozz valamit!”
[Nevetés.]
Zen meditáció Kolozsváron