„Ha meg akarod érteni a szútrákat vagy a Buddha tanítását, de nem
játékszerként, hanem a holdra mutató ujjként, akkor teljes odaadással
ugorj a csendbe és a létezés határtalanságába. Engedd, hogy a tanítás
áthatoljon a bőrödön, az izmaidon és a csontjaidon! Csak ekkor kaphatsz
útmutatást arról, hogy hol van az igazi hold, milyen az igazi hold. Ne
várj el túl sokat a szent iratok és szavak olvasásától! Ne beszélj a
felsőbb- vagy alsóbbrendűségükről! Mindössze annyit kell tenned, hogy
teljes odaadással tanulmányozod a szent iratokat, s beleugorsz a csendbe
és a létezés határtalanságába. Ekkor a szent iratok fénnyé lesznek, és a
segítségükkel rengeteg dolgot megláthatsz a sötétben. Bármi legyen is
az – nemcsak a zazen vagy a buddhista iratok, hanem a sport, a zene vagy
bármi más –, ha teljes őszinteséggel adod neki oda magad, abból sok
dolgot tanulhatsz. Mindazonáltal hogyha ezeket a dolgokat teljes
mértékben a csend és a létezés határtalanságának alapján fogadod el,
kivirágzik az életed szépsége, kivirágzik a létezés szépsége. Ez a
megértés tökéletesen túl van az emberi gondolkodáson.”
Dainin Katagiri
2500 éve a buddhizmus azt tanítja, hogy mindenki Buddha – természete
szerint megvilágosodott, semmilyen hiányt nem szenvedő lény. Ettől
persze továbbra is fennáll a kérdés, hogyan tapasztalhatjuk meg ezt az
igazságot az életünkben. Dainin Katagiri ebben a könyvben arra mutat rá,
hogy a megvilágosodás itt és most van, a mindennapi életünkben. A
gyakorlás hittelessége azon múlik, hogy őszinte odaadással éljük-e meg
életünk minden egyes pillanatát. Az ülő meditáció zen gyakorlása (zazen)
pontosan emiatt nem egy eszköz a cél eléréséhez, hanem maga a
megvilágosodás.
"Huszonöt évvel ezelőtt találkoztam ezzel a könyvvel, és szerencsémre
ráakadtam a következő bekezdésre: 'Szuzuki rósit (...) nagyon jól
ismertem. Halála után a róla készült képek egyre nagyobbak és nagyobbak
lettek - a könyvesboltokban, a Zen Centerben, mindenütt. És ekkor azt
gondoltam: Ó, te szerencsés fickó! Te híres lettél! De velem mi lesz?'.
Ezt olvasván kitört belőle a nevetés. Azonnal nyilvánvaló volt számomra a
beszélő őszintesége. És azóta ez a könyv mindig velem van, rendszeresen
visszatérek hozzá, mint az inspiráció állandó forrásához. Katagiri rósi
állandóan hangsúlyozza a gyakorlás őszinteségét és tisztaságát, amit az
iskolánkban musotokunak hívunk. Cél, nyereség és tárgy nélkül. Bár ő
nem használja ezt a szót, ez nem számít, mert végül is kizárólag erről
beszél."
Myóken szerzetes
A Japánban, Oszakában született Dainin Katagiri (1928–1990) a szótó zen
iskola kiváló tanítója, rósija volt. Munkásságával és az amerikai
Minnesota Zen Meditation Center megalapításával jelentős szerepet
vállalt az eredeti zen szellem nyugati megismertetésében.
Katagiri rósi fiatal korában a japán Eiheidzsi-kolostorban gyakorolt
három éven keresztül Eko Hasimoto rósi irányítása alatt. Emellett
tanulmányokat folytatott a Komazawa Egyetemen is. 1963-ban zen
szerzetesként az Egyesült Államokba ment a Los Angeles-i Zenshuji Soto
Zen Missionbe, majd később a San Francisco Zen Centerbe, ahol Sunrjú
Szuzuki rósi segítője és munkatársa lett, egészen annak 1971-ben
bekövetkezett haláláig. Ezt követően alapította meg minneapolisi zen
központját, a Minnesota Zen Meditation Centert, melynek ő lett az első
apátja. 1984-től két évig átmenetileg a San Francisco Zen Center apátja
is volt. Tanítványai időközben jelentős nyugati buddhista vezetők
lettek. Két jelentős hatású könyve a Visszatérés a csendhez (Returning
to silence) és a Mondanod kell valamit (You have to say something).