A TISZTA FÉNY kézikönyv gyakorlati útmutatásokat tartalmaz, melyeket az
olvasó alkalmazhat a mindennapi életben, hogy jobban érezze magát,
teljesebben élvezhesse és élhesse életét. A gyakorlatok a tibeti
hagyományból táplálkoznak, azonban minden olvasó találhat benne
megfelelő módszereket érdeklődésének megfelelően, akár buddhista
beállítottságú, akár nem. Váljon minden lény javára.
Az
eddigi tapasztalataim alapján, arra a következtetésre jutottam, hogy a
Tiszta Fényen kívül nem érdemes és nem is lehet semmiről beszélni. Lehet
különböző „spirituális” utakat járni, de nem hiszem, hogy a Tiszta Fény
ne tartalmazná az összeset. Az olvasótól ezért elnézést kérek, ha a
fokozatos utak elméleteivel pillanatnyilag félrevezettem. Minden fény: a
forma, az alak, a hang, az íz, az illat, a testérzet, a gondolatok, az
érzelmek, a gyönyör, a szenvedés, a buddhaság, a létforgatag, a
megvilágosodás, az energia, az isten, az angyal, a meditációs istenség
(jidám), az égtáncos (dákini), a védelmező, az ultraszuper-nano-titkos
szimbólumok, az összes szörnyűség és a legnagyobb szerelem is.
A Tiszta
Fényről nem kell korlátoznunk elképzelésünket egy fényre, mint a nap
vagy a lámpa fénye. A Tiszta Fényben a tiszta a világegyetem
határtalanságát és eredendő tisztaságát jelenti. Ez az eredendő
tisztaság olyan, mint a tükör. Nem érdekes ki jelenik meg benne, a
buddha vagy a döglött kutya, a tükör ugyanolyan marad. Nem lehet a
gyakorlással, a tudatlansággal és az összes spirituális úttal sem
befolyásolni. Keith Mester egyik mondása, hogy: "az út meghatározza az
autó pályáját". A vezető azt gondolja, hogy arra vezeti az autót, amerre
akarja: Vezesse arra, ne az útnak megfelelően, mi történik? Az élet is
ilyen. A világegyetem örök energiaáramlásán semmit sem tudunk
változtatni. A változtatás csak a káprázat. Sokan hisznek is benne, és
ezt különböző mágiáikkal, életmódjukkal, varázslataikkal próbálják is
igazolni. Ez minden kultúra sajátossága, csak az a kérdés, hogy
változik-e lényegileg valami, vagy nem? Visszatérve a tiszta fényre, a
tisztaság a tudat határtalansága, mely eredendően tiszta, és a fény a
minden megnyilvánulás, mely önkéntelenül tökéletesen betölti ezt a
teret.
A becsapás a „spirituális út”. Csögyam Trungpa Rinpocse mondta:Tehát
nem lehet útról szó. A világegyetem állandó működésén nem lehet
változtatni, és ezért minden olyan tevékenység, amikor az ember az
egójából, "mesterként" úgy gondolja, hogy bármin változtatni tud, az
önmaga és más ember becsapása. Ezek a megtévesztések nagyon szépek
lehetnek, és ideig-óráig működhetnek is, míg az ember nem eszmél fel, és
nem látja be, hogy egy szerepet játszik, mely értéktelen.
Azt lehetne kérdezni: „Akkor nem kell tennünk semmit? Meg van határozva
a nagykönyvben, hogy mi történik?” Ez a másik szélsőség. Az ember
igazából cselekedni csak "semmittevéssel" tud. A semmittevés itt a
világegyetem mozgásával való összhangot jelenti, és nem a kiagyalt
tevékenységek működtetését. Nem akarjuk a mozgó vonatban tartózkodva még
tolni a vonatot, hogy gyorsabban haladjon. A semmittevés folyamata
nagyon egyszerű, ez is az öt energiáról szól.
A tantrából általában az emberek ismerik az „öt buddhacsaládot", melyek
az öt energia jelképei. Ezt sokan nagyon elvont dologként fogják fel
(ez a tapasztalatom), melyhez semmi közük. De mi az öt buddhacsalád? A
dzogcsen ismeretében ez nagyon egyszerű. Az öt buddhacsalád a tudat
természete. A tudat természete a fentebb említett példában a változatlan
tükör, a tudat pedig a jelenségek, melyek benne megnyilvánulnak. A
kettő elválaszthatatlan egység.
Az öt buddhacsaládból az első a gyémánt család. Milyen a gyémánt?
Kemény. Ilyen a gyémánt család, a tudat természetének
lerombolhatatlanságát jelképezve, mely kezdettelen idők óta bennünk van,
és nem tűnik el, a pillanat örök változatlansága. Minden egyes pillanat
azonos alapminőséggel bír, ezért változatlannak mondjuk. Ne gondoljunk
valami mindig létezőre, mint az atman, vagy az isten, hanem mivel minden
pillanat alapja azonos minőséggel bír, ezért változatlannak,
lerombolhatatlannak mondjuk.
A második a drágakő család. Ez mit jelent? A tudat természetében
tartózkodva, ott bármi megjelenhet, ezért olyan, mint a
kívánság-beteljesítő drágakő.
A harmadik a lótusz család. A lótusz a világegyetem eredendő
tisztaságának jelképe is, melyben minden önkéntelenül megnyilvánulhat. A
tudat természete a határtalan tér, ezért ezzel azonosulva, mindent
hatalmunk alatt tudunk tartani, mindent be tudunk vonzani.
A negyedik a karma család. A karma ok-okozatot vagy pedig cselekvést
jelent. Általában a kettős hozzáállásból adódó létforgatagbeli dolgokat
jelképezi, de ugyanakkor a buddhák cselekedetét is, gondoljunk a
Karmapára, aki az összes buddhacselekedet ura. Hogyan működik ez a
buddhacselekedet? Térjünk vissza az előzőekre. A lerombolhatatlan tudat
természetével azonosulva (gyémánt), melyben minden megjelenhet
(drágakő), és mely mindent betölt, hatalma alatt tart (lótusz), hogyan
lehetne olyan dolog, melyet ne tudnánk megvalósítani (karma). Nagyon
egyszerű logika. Ez maga a határtalan együttérzés, mely nem korlátozódik
rokonunkra, szerelmünkre, ismerősünkre, hanem minden lény felé
egyformán működik. Azonban, ha így van, miért nem a tudat természetére
támaszkodunk a gyógyítóink, mágusaink, tanáraink, szellemi vezetőink
helyett, akik csak viszonylagos módon, időlegesen segíthetnek. Szeretnék
azzal az emberrel találkozni, aki azt állítja, hogy folyamatosan a
tudat természetében tartózkodik, beteljesítve az első három család
minőségeit, és nem jön össze a negyedik minőség, nem tud bármit
beteljesíteni.
Az ötödik maga a buddha család, mely az összes előző tulajdonság
egysége, különben is mindegyikben benne van az összes többi.
Az öt energiával történő gyakorlás, mely életünk minden pillanatát
betöltheti, maga a buddhaság állapotának folyamatos tapasztalása. A
Tiszta Fény Jógája ennek állandóvá tételéről szól.
Ezt a nagyon egyszerű levezetést még kiegészítenénk az öt bölcsesség tapasztalásával.
Az öt bölcsesség az öt buddhacsaládhoz kapcsolódik. Az első
bölcsességet, amelyik a gyémánt családhoz tartozik, tükör bölcsességnek
nevezik. Miért? Mert a tükröt sem befolyásolják a benne megjelenő
megnyilvánulások, tehát változatlan, mint a gyémánt. A tudat
természetének megnyilvánulásai nem befolyásolják a tudat természetét.
A második az egyenlőség bölcsessége. Miért? Az előbbi tükör példánkhoz
visszatérve - a tükör a tudatunk határtalan természetét jelképezi -, a
tükörben bármi megjelenhet, a buddha is, és a döglött kutya is (hogy ne
hozzak durvább példát), és egyáltalán nem befolyásolja a tükröt.
Ugyanígy a tudat természetét sem befolyásolhatják a jó vagy rossz
gondolatok, cselekedetek. Ezért az egyenlőség bölcsessége.
A harmadik a megkülönböztetés bölcsessége. Miért? Határtalan
tudatunkban megjelenik bármi, de nem állandó. Egy pillanatnyi
csillámlás, fény. Ezeket a megnyilvánulásokat meg tudjuk élesen
különböztetni egymástól, és a megnyilvánulás minden pillanatban új,
friss, üde, mivel egy folyamatos újjászületés, de nem téveszthető össze
semmi mással. Minden pillanatában érezzük. Egyedi. Nem általánosítható.
Ezért a megkülönböztetés bölcsessége.
A negyedik az akadálytalan cselekvés bölcsessége. Fentebb már
tárgyaltuk az akadálytalan cselekvés működését, de még hozzáfűzném, hogy
az akadálytalan cselekvés önkéntelen, nem kigondolt, ezért tud mindent
beteljesíteni, és ezért bölcsesség. Ebben a viszonylatban a kigondolt
dolgokat nem nevezem bölcsességnek. Az akadálytalan cselekvés
állapotában a jógi olyan, mint a csengő. Ha megcsengetik, cseng, ha nem,
nem. Ez mit jelent? Együttérző cselekvése a válaszkészségből
önkéntelenül adódik. Nem kigondolja a dolgot, hogy most nagy
bölcsességeket mondok nektek, ha akarjátok, ha nem - mint ahogy én most
teszem -, hanem mindig a lény szükségleteinek megfelelően reagál, és
mivel a lények végtelen módon léteznek, módszere is a válaszkészsége
folytán végtelen. Itt érdemes megjegyeznünk, hogy a kettősség
spirituális útjai mindig szabályokat hoznak, hogy mit hogyan kell tenni,
gondolni. A buddhacselekedet a mi esetünkben önkéntelen, a tudat
természetének természetes válaszkészsége.
Az ötödik a tudat terének bölcsessége. Mivel az előbbi bölcsességek itt
jelennek meg, ez az, amelyik tartalmazza a többit. A dzogcsen
hagyományban ezért sokszor nem is foglalkoznak a többivel, csak az
ötödik buddhacsaláddal, vagyis az ötödik bölcsességgel, ha már a többit
úgyis tartalmazza.
A tudat természete szempontjából a tükör bölcsessége a tudat terének
eredendő tisztasága, az egyenlőség bölcsessége a tudat terének
megnyilvánuló energiája, mely a megkülönböztetés bölcsességénél éri el
teljességét, és az akadálytalan cselekvés bölcsessége az ebben a térben
működés, a folyamatos, akadálytalan együttérzés. Mindez együtt a tudat
terének bölcsessége. Van valami rajtunk kívül, amit meg kell kapnunk?
A tibeti bön és buddhista hagyományok mind megegyeznek abban, hogy a
gyakorlás végső célja a tudat természete tiszta fényének teljes átélése,
melynek legmagasabb megvalósításával - a dzogcsen Nagy Teljesség
hagyományban - elérhető a Szivárványtest, és azon belül is a Nagy
Áthelyezés. A Nagy Áthelyezés megvalósításával a gyakorló még életében
fénnyé változhat. Miért? Mert a "durva anyagtest" valójában az öt
energiából álló fénytest, és ennek teljes tapasztalásával ez meg is
nyilvánul. A dzogcsen más gyakorlói a haláluk folyamatában valósítják
meg a Szivárványtestet, amikor a halott után nem marad egyéb, mint a haj
és a köröm. A dzogcsen gyengébb képességű gyakorlója, ha nem is
valósítja meg a Szivárványtestet, legalább a tiszta fénnyel azonosulva,
irányítani tudja, hatalma alatt tartja újraszületését. A
Szivárványtestet megvalósított gyakorlók nem olyan ritkák Tibetben, nem
egy múltbéli mendemonda, manapság is vannak megvalósítottjai, és ezeknek
a „csodáknak” szemtanúi.
A félreértések elkerülése végett megismétlem, hogy az öt buddhacsalád
és az öt bölcsesség a tudat természetének tiszta fénye. Ez a tiszta
fény, amikor még csírájában van lehetőségként, a lerombolhatatlan
fényenergia, a gyémánt család; amikor növekszik, a drágakő család;
amikor eléri a teljességet, a lótusz család; és amikor újra visszatér az
eredendő lehetősége állapotába, a karma család; és e folyamat a maga
teljességében a buddha család. Az energia e működése minden pillanatban
megtörténik, minden egyes pillanat tartalmazza a teljes ciklust, és e
működés az együttérzés állandó, akadálytalan áramlása: alap fényesség,
növekedés, teljesség és visszaolvadás. Ezért a pillanattal azonosulva
látható, hogy önkéntelenül megvalósítjuk az "öt buddhacsaládot", sőt nem
is tudjuk ezt elkerülni.
A tiszta fény azonos az energiával. Az érző lények az energiák három fajtájával rendelkeznek: dang, rolpa és cel.
Az egyén energiája a dang
szinten lényegileg végtelen és alaktalan. Ez tehát az igazságtest
energiája, a tükör bölcsességének és a tudat tere bölcsességének
energiája.
A rolpa energiaalak
a "tudatszemmel" történő látás által jelenik meg. A tögal és jangtik
sok gyakorlata az egyén energiaműködésének rolpa alakjával foglalkozik.
Ez az energia a tantrikus buddhizmusban elképzelt gyönyörtest istenségek
eredeti forrása is, melyeket az átalakító gyakorlatokhoz végeznek,
valamint a bardo és sitro gyakorlatok száz békés és haragos istenségéé
is. Ez a gyönyörtest energiája, vagyis az egyenlősség bölcsességének és a
megkülönböztetés bölcsességének energiája.
A cel
az egyén energia-megnyilvánulása, ahogy a "külső" világban megjelenik.
Az érző lények tudata is a cel energiához tartozik, amikor "karmikus
szelek" által "szennyezett". Bizonyos gyakorlatok megállítják a karmikus
szeleket, így lehetővé téve, hogy a cel energia önmagában,
szennyeződésektől mentesen megnyilvánuljon. Ez a varázstest energiája,
vagyis az akadálytalan cselekvés bölcsességének energiája.
E három energia kölcsönös játéka a buddhizmusból ismert Három Test: az
igazságtest, gyönyörtest és varázstest. A Három Test e folyamatos
kölcsönösségben történő működését jelképezi a gakjil, vagyis a gyönyörkerék (lásd a könyvborítón).
A
tibeti tantrikus hagyomány végső célja is e tiszta fény megvalósítása,
és a dzogcsen hagyományé is. A tantrikus hagyományok fokozatosan
próbálnak e tapasztaláshoz érni, egyre finomabb energiákkal, a dzogcsen
hagyományban ez az azonnali átvágással történik. Tudnunk kell azonban,
hogy akár a fokozatos tantrikus utat járjuk, akár közvetlen dzogcsen
megközelítésünk van, a tiszta fény tapasztalásához meg kell tennünk az
"ugrást". Ez nem megy fokozatosan. Gondoljuk el, hogy fokozatosan
nagyobbítgatom a tér-tapasztalásomat. Lehet, hogy egy idő után hatalmas
terességet tapasztalok, de a dzogcsenben hangsúlyozott határtalanság a
fokozatos nagyobbítgatás által sosem jön létre. Ehhez átvágás
kell,urgrás.
A
dzogcsen szemlélettel rendelkező gyakorló bármilyen spirituális utat
járhat, bármit használhat viszonylagos szinten az életében, de mindig
meg kell tartania a kettősségmentes szemléletet. A Tiszta Fény jógája
másodlagos gyakorlatai is pusztán csak azért vannak, hogy a bennünk már
meglévő buddhatermészetet átéléséhez támaszként szolgáljanak, azonban e
lényegiségünkön nem tudnak semmit változtatni. Minden változtatási
kényszer csak önbecsapás, káprázat. Ezért a fő gyakorlat nem lehet más,
mint a meditációmentesség, vagyis a minden formát, kigondolást,
felépítettséget meghaladó meditáció.