Az Út nyugodt emberét,
Aki már nem tanul és nem cselekszik,
Nem utasítja el az illúziókat,
S már az igazságot sem keresi?"
Kódó Szavaki (1880-1966.) Zen mester, ő az, akinek jelentős mértékben köszönhető a zen XX. századi megújulása. Nemcsak szerzeteseket tanított, hanem világi híveket is; előadásokat tartott egyetemeken és börtönökben, s részt vállalt számos dódzsó megalapításában. "Otthontalan Kodónak" nevezték, mert nem volt hajlandó letelepedni egy adott templomban, és mindig egyedül utazott. Friss levegőhöz juttatta a haldokló zent azáltal, hogy újra bevezette a zazen egyetemes gyakorlását. A Sódóka, az eredeti japán kiadást követően, a világon először magyar fordításban jelent meg.
"Amit Útnak hívunk, az a múltbéli bölcsek lépteinek nyoma. Ez azt jelenti, hogy azok a nyomok, amelyeket a bölcsek hagytak azon az úton, amelyen a bölcsek jártak. Erre az Útra rátérni azt jelenti, hogy a magadévá teszed, és a saját életed irányává teszed. Másképp mondva, mi magunk válunk az Úttá, megvalósítva saját valódi természetünket, miközben mindegyikünk a maga módján halad."
Köszönet a könyvért Kálmán barátnak!
Részlet a könyvből ide kattinva
A tudat a gyökér, a jelenségek a por,
Egyik is, másik is beszennyezi a tükröt.
Töröld le a szennyezõdéseket,
s ragyogni fog, mint a kezdetén.
Mikor a tudat tevékenysége megszûnik,
s a jelenségek eltûnnek,
Az igazi valóság megjelenik.
Ó, a Törvény hanyatlik,
a rossz uralkodik manapság,
Az emberek nem boldogok,
és nehéz kormányozni õket.
Minél távolabb kerülnek a régi bölcsek,
annál mélyebb az eretnekség,
Erõsek a démonok és gyenge a Törvény,
pusztít a gyûlölet.
Amikor meghallják Buddha tanát
az azonnali felébredésrõl,
Sajnálják, hogy nem törhetik apró darabokra,
mint egy cserepet.