A nem született, nem teremtetett közvetlen tapasztalása
Sok út van, a zen ezek közül az egyik. Nem tagadható, hogy nem
mindenkinek való, mint ahogy különböző személyek vagyunk, különböző
tulajdonságokkal, így és eképpen különbözőképpen juthatunk el a
nyugtalanság megszűntetéséhez, és ezeknek a kérdéseknek a
megválaszolásához, – és a zen ezek közül az egyik.
Ezt a választ,
amelyet mindenkinek magának kell megkeresnie, és megtalálnia. Nincs más
lehetőség. Ennek a válasznak a megtalálásához egy gyakorlat segít,
amelynek neve zazen. A zazen ülő meditációt jelent, amely során a
lélegzetünkre figyelünk.
Tehát a
zen pillére maga a gyakorlat, a
zazen. Nem elég olvasni, nem elég újabb és újabb információval
“gazdagodni”. Nem elég csak gondolkodni. Ahogy a zen mondja, “Bár tüzet
mondunk, mégsem égetjük meg a szánkat!” Nem elég csak beszélni. Tenni
kell, gyakorolni. Csak így szűntethető meg a nyugtalanság, a zűrzavar,
és a válaszok is a gyakorlat által születnek meg, mindenki saját
erőfeszítésének a következtében, és ez a válasz, – már csak azért sem,
mert személyre szabott – , nem található meg sem a könyvekben, sem
másutt, csak az emberben, a gyakorlóban önmagában. A válaszokat azonban
kikényszeríteni nem lehet, azok az égő kérdések nyomán bukkannak fel. A
zazen, a gyakorlat maga csak előkészíti azt, hogy a válaszok, a válasz
felbukkanhasson, megjelenhessen, mint ahogy egy kertész elülteti a
magot, öntözi a növényt, óvja nevelgeti, de hogy mikor virágzik ki az
már nem az ő akaratának az eredménye, az megtörténik.
A zen maga a
buddhizmushoz kötődik, de bárki gyakorolhatja a zazent. A zen
gyakorlójának nem kell hinnie Buddhában. A zen felfogása szerint Buddha
egy személy, aki megmutatott egy gyakorlati utat ahhoz, hogyan tudjuk
megszűntetni a nyugtalanságot és hogyan tudunk lehatolni legvégső
gyökereinkig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában. Valójában. Mi a
létünk, gyökere.
A zen útja nem kizáró, mindenki előtt nyitva áll, a
zazent bárki gyakorolhatja. Nem számít az, hogy a gyakorló honnan jött,
és milyen nézeteket vall. A zen a belső szabadság útja. A gyakorlás
lényege éppen az, hogy túljussunk a személyes nézeteken, túljutva minden
tanult, hallott és ránk kényszerített elképzelésen és nézeten, és
eljussunk ahhoz az alaphoz, amely mindannyiunkban közös. Fontos
megjegyezni, hogy a zen által, nem hogy elveszítenénk egyediségünket,
beleolvadva valami megnevezhetetlenbe, éppenhogy megtaláljuk azt, akik
valójában vagyunk, és megtaláljuk közös gyökereinket.
A nyugtalanság
megszüntetésében és a válasz keresésében segít a külső mester, aki
szinte kizárólag gyakorlati megjegyzéseket tesz a meditáció mikéntjére
vonatkozólag. A mester célja nem az, hogy a saját képére szabjon, a
mester célja az, hogy megszabadítsa a zen gyakorlóját a felesleges
terhektől. De ez a megszabadulás kizárólag a gyakorlás útján lehetséges,
a zent gyakorló aktív részvétele által. Ezért ad a mester kizárólag a
meditációra vonatkozó segítséget. Azonban a zen gyakorlójától függ
minden. Az, hogy kér-e tanácsot vagy nem, milyen erőfeszítést tesz, vagy
nem. A zen alapelve: “Tapasztaljátok meg magatok!”
A zen pillére
maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég csak beszélni. A szó nem maga a tűz.
Tenni kell! Elkezdeni a gyakorlást. A zen azoknak az útja,akik fel
akarják számolni magukban a nyugtalanságot és a zűrzavart, akik készek
arra, hogy ne csak beszéljenek, és megelégedjenek a kész válaszokkal,
hanem maguk keressék meg azokat. Azoknak az útja, akik mernek kérdezni.
Tehát
a zen útja, mint minden más, ahol eredményt akarunk elérni kitartást,
és szorgalmat igényel. Nem tagadható azonban, épp a jellegéből
kifolyólag, hogy erős átformáló ereje van. A zazen gyakorlása által a
jellem változik meg. A zazen kohójában elég a felesleg, elpárolog a
salak. A személy tisztává és áttetszővé válik, ehhez járul az a teremtő
erő, amely minden helyzetben feltalálja magát. A tudat is világos és
tiszta lesz, mentes a nehézségektől, terhektől. Nincs többé aggodalom a
jövő és múlt miatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a zen gyakorlója
felelőtlen lesz, éppen az ellenkezőjét. Annyit jelent, hogy hogy
aggodalom és félelem nélkül, könnyedén teszi meg mindazt, amit meg kell
tennie, és nem teszi meg azt, amit ne kell megtennie. A zen gyakorlója
egyszerűvé és bölccsé válik. De ez a zazen gyakorlásának csak a
hozadéka. A zen gyakorlása nem ígér semmit. De valami változik enélkül
az ígéret nélkül is. Minden magától a gyakorlótól függ. A kertésztől,
hogy a lehetőséget megteremtette-e a virágzásra.
“A
zen nem vallás. Sem külön üdv-tanítása, sem dogmatikája, sem
eszkatológiája nincs,és szentkönyvre sem nagyon hivatkozik.A zen nem
filozófiai iskola, mert nem teória,sőt a súly éppen az életrendre esik.A
zen nem szekta, vagyis nem leszűkült vallás,mert amit tanít az éppen a
minéltágasabb és minél szabadabb.” Hamvas Béla
„Nem beszélek rá senkit, és nem beszélek le senkit, csak
megmutatom, hogy mit kell tenni.” Szabhadanam dhammadanam dzsanati – a
lét minden java közül a legfőbb a tanítás java.
A nem született, nem teremtetett közvetlen tapasztalása
A
zen egy út. Egy út, amelyen keresztül megszabadulunk gondolataink
zűrzavarától, a nyugatlanságtól, a folyamatos és nyugtalanító
zsongástól, ami a tudatunkat terheli, egy út, amelyen keresztül
eljuthatunk legmélyebb gyökereinkig, odáig, hogy megtudjuk, kik is
vagyunk valójában, honnan jöttünk, hová megyünk.A zen gyakorlata során,
tudatunk lecsendesítésén keresztül, a zűrzavaros gondolatok
megszűnésével választ kapunk a ezekre a kérdésekre, jóllehet ez olyan
tapasztalati válasz, amely nem foglalható szavakba.
Sok út van, a zen
ezek közül az egyik. Nem tagadható, hogy nem mindenkinek való, mint
ahogy különböző személyek vagyunk, különböző tulajdonságokkal, így és
eképpen különbözőképpen juthatunk el a nyugtalanság megszűntetéséhez, és
ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához, – és a zen ezek közül az
egyik.
Ezt a választ, amelyet mindenkinek magának kell megkeresnie,
és megtalálnia. Nincs más lehetőség. Ennek a válasznak a megtalálásához
egy gyakorlat segít, amelynek neve zazen. A zazen ülő meditációt jelent,
amely során a lélegzetünkre figyelünk.
Tehát a zen pillére maga a
gyakorlat, a zazen. Nem elég olvasni, nem elég újabb és újabb
információval “gazdagodni”. Nem elég csak gondolkodni. Ahogy a zen
mondja, “Bár tüzet mondunk, mégsem égetjük meg a szánkat!” Nem elég csak
beszélni. Tenni kell, gyakorolni. Csak így szűntethető meg a
nyugtalanság, a zűrzavar, és a válaszok is a gyakorlat által születnek
meg, mindenki saját erőfeszítésének a következtében, és ez a válasz, –
már csak azért sem, mert személyre szabott – , nem található meg sem a
könyvekben, sem másutt, csak az emberben, a gyakorlóban önmagában. A
válaszokat azonban kikényszeríteni nem lehet, azok az égő kérdések
nyomán bukkannak fel. A zazen, a gyakorlat maga csak előkészíti azt,
hogy a válaszok, a válasz felbukkanhasson, megjelenhessen, mint ahogy
egy kertész elülteti a magot, öntözi a növényt, óvja nevelgeti, de hogy
mikor virágzik ki az már nem az ő akaratának az eredménye, az
megtörténik.
A zen maga a buddhizmushoz kötődik, de bárki
gyakorolhatja a zazent. A zen gyakorlójának nem kell hinnie Buddhában. A
zen felfogása szerint Buddha egy személy, aki megmutatott egy
gyakorlati utat ahhoz, hogyan tudjuk megszűntetni a nyugtalanságot és
hogyan tudunk lehatolni legvégső gyökereinkig, hogy megtudjuk, kik is
vagyunk valójában. Valójában. Mi a létünk, gyökere.
A zen útja nem
kizáró, mindenki előtt nyitva áll, a zazent bárki gyakorolhatja. Nem
számít az, hogy a gyakorló honnan jött, és milyen nézeteket vall. A zen a
belső szabadság útja. A gyakorlás lényege éppen az, hogy túljussunk a
személyes nézeteken, túljutva minden tanult, hallott és ránk
kényszerített elképzelésen és nézeten, és eljussunk ahhoz az alaphoz,
amely mindannyiunkban közös. Fontos megjegyezni, hogy a zen által, nem
hogy elveszítenénk egyediségünket, beleolvadva valami
megnevezhetetlenbe, éppenhogy megtaláljuk azt, akik valójában vagyunk,
és megtaláljuk közös gyökereinket.
A nyugtalanság megszüntetésében és
a válasz keresésében segít a külső mester, aki szinte kizárólag
gyakorlati megjegyzéseket tesz a meditáció mikéntjére vonatkozólag. A
mester célja nem az, hogy a saját képére szabjon, a mester célja az,
hogy megszabadítsa a zen gyakorlóját a felesleges terhektől. De ez a
megszabadulás kizárólag a gyakorlás útján lehetséges, a zent gyakorló
aktív részvétele által. Ezért ad a mester kizárólag a meditációra
vonatkozó segítséget. Azonban a zen gyakorlójától függ minden. Az, hogy
kér-e tanácsot vagy nem, milyen erőfeszítést tesz, vagy nem. A zen
alapelve: “Tapasztaljátok meg magatok!”
A zen pillére maga a
gyakorlat, a zazen. Nem elég csak beszélni. A szó nem maga a tűz. Tenni
kell! Elkezdeni a gyakorlást. A zen azoknak az útja,akik fel akarják
számolni magukban a nyugtalanságot és a zűrzavart, akik készek arra,
hogy ne csak beszéljenek, és megelégedjenek a kész válaszokkal, hanem
maguk keressék meg azokat. Azoknak az útja, akik mernek kérdezni.
Tehát
a zen útja, mint minden más, ahol eredményt akarunk elérni kitartást,
és szorgalmat igényel. Nem tagadható azonban, épp a jellegéből
kifolyólag, hogy erős átformáló ereje van. A zazen gyakorlása által a
jellem változik meg. A zazen kohójában elég a felesleg, elpárolog a
salak. A személy tisztává és áttetszővé válik, ehhez járul az a teremtő
erő, amely minden helyzetben feltalálja magát. A tudat is világos és
tiszta lesz, mentes a nehézségektől, terhektől. Nincs többé aggodalom a
jövő és múlt miatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a zen gyakorlója
felelőtlen lesz, éppen az ellenkezőjét. Annyit jelent, hogy hogy
aggodalom és félelem nélkül, könnyedén teszi meg mindazt, amit meg kell
tennie, és nem teszi meg azt, amit ne kell megtennie. A zen gyakorlója
egyszerűvé és bölccsé válik. De ez a zazen gyakorlásának csak a
hozadéka. A zen gyakorlása nem ígér semmit. De valami változik enélkül
az ígéret nélkül is. Minden magától a gyakorlótól függ. A kertésztől,
hogy a lehetőséget megteremtette-e a virágzásra.
Mi az a zazen?
A
zazen csendes ülőmeditáció. Keresztbetett lábbal, féllótusz- vagy
lótuszülésben helyet foglalunk a párnán, – esetleg lovaglóülésben, – és
egyenes gerinccel, ölünkben összetett kézzel, nyitott szemmel ülünk.
Törekedve a tökéletes testtartásra megfigyeljük a légzés és a tudat
mozgásait. Átéljük létezésünk teljességét itt és most.
A gyakorlás teljes csendben történik?
Igen. Gyakorlás közben nem hallgatunk zenét és nem beszélgetünk. Teljes csendben mozdulatlanul ülünk a légzésünket figyelve.
Mi történik a gyakorláson?
Megérkezés
után átöltözünk (olyan laza viseletbe, amelyben kényelmesen tudunk
hosszabb időn keresztül behajlított lábbal ülni) Rendszerint 25 percig
ülünk zazenben, melyet 5 perc sétálómeditáció (kinhin) követ. Egyszerre
általában 1-2 órán keresztül gyakorlunk ily módon. Az utolsó 25 perces
zazen után – séta helyett – leborulást végzünk háromszor, ezzel zárjuk a
gyakorlást. Átöltözünk, az esti zazen után rendszerint teázás, rövid
beszélgetés.
Mennyibe kerül a részvétel?
Közösségünkben a gyakorlás ingyenes, adományokat elfogadunk.
Milyen testi előfeltétele van a gyakorlásnak?
Széken,
illetve sámlin is lehet ülni, mi általában egy kb. 15 cm vastag párnán
ülünk, célszerű boka-, térd- és csípőízületet lazító nyújtógyakorlatokat
ill. ülő alapászanákat (gyémánt-, lótusz-, féllótusz-, könnyűülés stb.)
végezni előgyakorlatként. Javasolt a mértékletesség, a vegetárius
étrend, továbbá a tartózkodás az élvezeti mérgektől (alkohol, nikotin,
narkotikumok és tudatmódosító gyógyszerek stb.).
Nők is gyakorolhatnak?
Nők és férfiak egyaránt gyakorolhatnak zazent.
Milyen életkorúak gyakorolhatják a zazent?
Nincs
meghatározott életkor. Kortól függetlenül szívesen látunk mindenkit.
Mind a felnőttek, mind a gyerekek személyiségére kreativitására,
fegyelmére a gyakorlás erős, és pozitív hatással van.
Én keresztény (v. más egyéb) vallású vagyok. Gyakorolhatok-e?
Igen,
bármilyen vallású embert szívesen látunk. Ám a zenben az azonosságok a
fontosak, nem a különbségek. Nincs teológiai vita, a hangsúly a
közvetlen spirituális tapasztalatra esik, ahol a fogalmak már nem
érvényesek.
Miért kell csoportban gyakorolni a zazent?
Nem
szükséges csoportban gyakorolni. A csoportos gyakorlás egy lehetőség,
csakúgy, mint az egyéni gyakorlás.Mindkettőben találhatsz előnyöket és
hátrányokat, tudatállapotodtól függően. Mindazonáltal a csoportos
gyakorlásnak különleges ereje és hangulata van.
Milyen zen irányzatot követtek?
Rinzai. Gyakorlásunk külsőségekben szegény, lényege: a zazen.
Hogyan léphetek kapcsolatba veletek, ha zazent szeretnék gyakorolni, vagy ha további kérdéseket szeretnék feltenni?
Mindenkit
szívesen látunk a Posticumban, vagy emailben a Posticum címén. Aztán,
ha alakalom adódik, egy rövid személyes elbeszélgetés során válaszolunk a
kérdésekre és egyeztetjük a gyakorlás pontos idejét és helyét.
A
Onedropzendo alapító tagjai, akik már 1 – 2 éve zen gyakorlók voltak,
1998 – ban találkoztak először Shodo Harada Roshival egy Magyarországon,
Dobogókőn rendezett sesshin (elvonulás) keretében. Épp az ezredforduló
évében, 2000 – ben érett meg az alapító tagokban az elhatározás, akik
ekkor már mind töltöttek hosszabb rövidebb időt a japán Sogenji
kolostorban, amelynek Shodo Harada zenmester az apátja, hogy a japán
Rinzai iskola hagyományát vállalják fel, és ezáltal csatlakoznak Shodo
Harada Roshi vonalához, a Roshit tekintve vezető mesterüknek. Ekkor
alakult meg a magyarországi csoport.
A Onedropzendo tehát a Rinzai
iskola vonalába tartozik. Ez azt jelenti, hogy un. koanokat is használ. A
koan olyan kérdés, illetve kérdés felelet, amelynek, racionális
megoldása nincs, de van intuitív, tapasztalati válasza. (pl: “Most, itt,
mutatsd meg, milyen volt az arcod, mielőtt apád és anyád
megszületett!”)
Ezen a vonalon a hagyomány szerint koant csak a Roshi
ad, és adhat, és ő az, aki ezt az intuitív választ ellenőrzi is a
személyes beszélgetéseken, az un. sanzeken. A sanzeneken történik a
tanítvány elmélyültségének a felmérése is, és a segítség megadása a
Roshi által. Ez a segítség egy koan is lehet. A Roshi tanítása teljesen
személyre szabott, mégis általában koant csak egy bizonyos elmélyült
állapot elérése után ad, de ez sem biztos. (Előfordulhat, hogy a
tanítvány soha nem kap koant, de az is, hogy nagyon hamar. E két helyzet
azonban nem feltétlen jelneti azt, hogy elmélyültségükben különbség van
egyikük, vagy másikuk javára.)
2012-ben a magyarorszagi Onedropzendo
vezetője meghívást kapott a Posticumba, hogy rendszeres gyakorlást
vezessen, illetve a ház spirituális programjainak vezeője legyen. így
2012 júliusától megindult a zen gyakorlása a Posticumban, illetve ezzel
együtt elindult egy erdélyi, Romániai csoport is. A csoportnak és a
gyakorlásnak beletagozódva a Posticum rendjébe és szellemiségébe a
Posticum ad helyet.
Taigen Shodo Harada Roshi
Yamada
Mumon Roshinak, a rinzai iskola egyik legnagyobb mesterének
Dharma-örököse. Harada Roshi huszonkét éves korában kezdte a gyakorlást,
amikor 1962-ben belépett a Shokofu-ji monostorba. 1982-ben kapta meg a
Dharma átadást, és az engedélyt arra, hogy taníthasson. Harada Roshi
jelenleg a Japánban található Sogen-ji kolostor apátja. Tanítványai
alapították a One Drop közösségeket világszerte, amelyek állandó
kapcsolatban állnak a Sogen-ji kolostorral. Ezekbõl a közösségekbõl a
gyakorlók rendszeresen látogatnak Japánba, hogy tudásukat,
tapasztalataikat tovább mélyítsék.
Szaladják "Taikyo" István
Filmrendező,
játékfilmoperatőr. Fotóművésznek készült, 1993-ban végzett a Színház –
és Filmművészeti Főiskolán, játékfilmoperatőr szakon. Rendezései többek
közt az Aranymadár című rövidfilm, majd néhány évvel később a
Madárszabadító, felhő, szél című nagyjátékfilmje.
Első mesterének
Hamvas Bélát tartja. Hamvas tanításai nyomán kezdte el keresni a saját
útját, szellemi ismereteit a szent iratok, valamint a tradicionalisták
René Gueneon, Julius Evola, Ananda Coomaraswami, tágították. 1990-ben
fordult Buddha tanításai felé, 1993-ban vett menedéket Bodhgayában.
1997-ben a művészeteken keresztül találkozott a zennel, 1998-tól Shodo
Harada Roshi tanítványa.
2000-ben és 2011-ben kolostori elvonuláson
vesz részt a Sogenji kolostorban Japánban Harada Roshi vezetésével,
2001-ben fogadalmat tesz, a Roshi hivatalosan is tanítványává fogadja és
a “Taikyo” nevet adományozza neki. Jelenleg a magyarországi, és
romániai Onedrop közösség vezetője.
Forrás: Posticum.ro
Zazen.hu