Showing posts with label Posticum. Show all posts
Showing posts with label Posticum. Show all posts
Practică zen la Posticum (Oradea)
Experimentarea nenăscutului şi necreatului.
Sunt multe căi, zen este una din ele. Nu se poate nega faptul că nu este pentru oricine - cum suntem persoane diferite, cu trăsături diferite, tot aşa putem ajunge în moduri diferite la starea de încetare a neliniştii şi la obţinerea răspunsului la întrebări – iar zen este unul din acestea.
Acest răspuns trebuie căutat şi găsit de fiecare în parte. Nu există altă posibilitate. În aflarea răspunsului ne este de ajutor un exerciţiu numit zazen. Zazen înseamnă meditaţe în poziţia şezând, în timp ce ne observăm respiraţia.
Deci pilonul zen este exerciţiul însuşi, adică zazen. Nu este de ajuns să citim, să ne „îmbogăţim” cu noi şi noi informaţii. Nu este de ajuns doar să ne gândim. Cum spune zen: „Deşi spunem foc, nu ne ardem gura!” Nu este de ajuns să vorbim doar. Trebuie să practicăm. Doar aşa putem să oprim neliniştea, haosul, iar răspunsurile tot în timpul practicii se nasc, ca urmare a efortului depus de fiecare în parte, iar acest răspuns – şi doar pentru faptul că este personal – nu se poate găsi nici în cărţi, nici altundeva, ci doar în practicantul însuşi. Însă răspunsurile nu se pot forţa, acestea apar ca urmare a întrebărilor arzătoare. Zazen, adică exerciţiul doar creează premisele pentru ca răspunsul să poată să apară, aşa cum un grădinar sădeşte sămânţa, udă planta, o îngrijeşte şi o protejează, dar momentul în care apare floarea nu este rezultatul voinţei lui, doar se întâmplă.
Zen în sine se leagă de budism, dar oricine o poate practica. Practicantul zen nu trebuie să creadă în Buddha. Conform concepţiei zen Buddha este o persoană care a arătat o cale practică spre a putea desfiinţa neliniştea şi de a putea pătrunde până la rădăcinile cele mai adânci, spre a afla cine suntem cu adevărat. În realitate. Care este esenţa fiinţei noastre.
Calea zen nu este exclusivă, este deschisă în faţa oricui, oricine o poate practica. Nu contează de unde a venit practicantul şi ce concepţii are. Zen este calea libertăţii interioare. Esenţa practicii este tocmai să depăşim concepţiile personale, punctele de vedere învăţate, auzite şi forţat însuşite ajungând la acea bază care ne este comună tuturor. E important de menţionat că prin zen nu numai că nu ne pierdem unicitatea, topindu-ne în ceva nenumit ci tocmai că aflăm cine suntem cu adevărat, găsindu-ne rădăcinile comune.
Maestrul exterior este cel care ne ajută în calea spre desfiinţarea neliniştii şi în căutarea răspunsurilor, el aproape exclusiv face remarci practice privitoare la meditaţie. Scopul maestrului nu este să ne croiască conform propriului chip, scopul lui este să elibereze practicantul zen de greutăţile fără rost. Dar această eliberare poate avea loc exclusiv pe calea practicii, prin participarea activă a celui care practică zen. De asta oferă maestrul ajutor doar în ceea ce priveşte meditaţia. Totul depinde de practicant. Dacă cere sfaturi sau nu, cât efort depune – sau nu. Principiul de bază al zen: „Experimentaţi voi înşivă!”
Pilonul zen este exerciţiul în sine, zazen. Nu este de ajuns să vorbim doar. Cuvântul nu este însuşi focul. Trebuie acţionat! Trebuie începută practica. Zen este calea acelora care vor să desfiinţeze în ei înşişi neliniştea şi haosul, care sunt gata să termine cu vorbăria şi cu răspunsurile gata făcute şi să înceapă să le caute ei înşişi. Este drumul acelora care au curajul să întrebe.
Deci calea zen, ca de altfel orice altceva, unde dorim să avem rezultate, necesită perseverenţă şi hărnicie. În schimb nu se poate nega, tocmai datorită naturii sale, că are o puternică forţă transformatoare. Prin practica zazen se schimbă personalitatea. În furnalul zazen arde tot ce este de prisos, se evaporă zgura. Omul devine curat şi transparent, adăugându-se la asta forţa creatoare care face faţă oricărei situaţii. Şi conştiinţa devine deschisă şi curată, lipsită de greutăţi de orice fel. Desigur, asta nu înseamnă că practicantul zen va fi lipsit de responsabilitate, ci tocmai invers. Înseamnă că face tot ce trebuie cu uşurinţă, fără grijă şi frică şi nu face ceea ce nu trebuie să facă. Practicantul zen devine simplu şi înţelept. Dar asta este doar ceva colateral. Practica zen nu promite nimic. Dar ceva se schimbă chiar şi aşa. Totul depinde de practicant. De grădinar, să creeze condiţiile pentru ca să apară florile.
Sunt multe căi, zen este una din ele. Nu se poate nega faptul că nu este pentru oricine - cum suntem persoane diferite, cu trăsături diferite, tot aşa putem ajunge în moduri diferite la starea de încetare a neliniştii şi la obţinerea răspunsului la întrebări – iar zen este unul din acestea.
Acest răspuns trebuie căutat şi găsit de fiecare în parte. Nu există altă posibilitate. În aflarea răspunsului ne este de ajutor un exerciţiu numit zazen. Zazen înseamnă meditaţe în poziţia şezând, în timp ce ne observăm respiraţia.
Deci pilonul zen este exerciţiul însuşi, adică zazen. Nu este de ajuns să citim, să ne „îmbogăţim” cu noi şi noi informaţii. Nu este de ajuns doar să ne gândim. Cum spune zen: „Deşi spunem foc, nu ne ardem gura!” Nu este de ajuns să vorbim doar. Trebuie să practicăm. Doar aşa putem să oprim neliniştea, haosul, iar răspunsurile tot în timpul practicii se nasc, ca urmare a efortului depus de fiecare în parte, iar acest răspuns – şi doar pentru faptul că este personal – nu se poate găsi nici în cărţi, nici altundeva, ci doar în practicantul însuşi. Însă răspunsurile nu se pot forţa, acestea apar ca urmare a întrebărilor arzătoare. Zazen, adică exerciţiul doar creează premisele pentru ca răspunsul să poată să apară, aşa cum un grădinar sădeşte sămânţa, udă planta, o îngrijeşte şi o protejează, dar momentul în care apare floarea nu este rezultatul voinţei lui, doar se întâmplă.
Zen în sine se leagă de budism, dar oricine o poate practica. Practicantul zen nu trebuie să creadă în Buddha. Conform concepţiei zen Buddha este o persoană care a arătat o cale practică spre a putea desfiinţa neliniştea şi de a putea pătrunde până la rădăcinile cele mai adânci, spre a afla cine suntem cu adevărat. În realitate. Care este esenţa fiinţei noastre.
Calea zen nu este exclusivă, este deschisă în faţa oricui, oricine o poate practica. Nu contează de unde a venit practicantul şi ce concepţii are. Zen este calea libertăţii interioare. Esenţa practicii este tocmai să depăşim concepţiile personale, punctele de vedere învăţate, auzite şi forţat însuşite ajungând la acea bază care ne este comună tuturor. E important de menţionat că prin zen nu numai că nu ne pierdem unicitatea, topindu-ne în ceva nenumit ci tocmai că aflăm cine suntem cu adevărat, găsindu-ne rădăcinile comune.
Maestrul exterior este cel care ne ajută în calea spre desfiinţarea neliniştii şi în căutarea răspunsurilor, el aproape exclusiv face remarci practice privitoare la meditaţie. Scopul maestrului nu este să ne croiască conform propriului chip, scopul lui este să elibereze practicantul zen de greutăţile fără rost. Dar această eliberare poate avea loc exclusiv pe calea practicii, prin participarea activă a celui care practică zen. De asta oferă maestrul ajutor doar în ceea ce priveşte meditaţia. Totul depinde de practicant. Dacă cere sfaturi sau nu, cât efort depune – sau nu. Principiul de bază al zen: „Experimentaţi voi înşivă!”
Pilonul zen este exerciţiul în sine, zazen. Nu este de ajuns să vorbim doar. Cuvântul nu este însuşi focul. Trebuie acţionat! Trebuie începută practica. Zen este calea acelora care vor să desfiinţeze în ei înşişi neliniştea şi haosul, care sunt gata să termine cu vorbăria şi cu răspunsurile gata făcute şi să înceapă să le caute ei înşişi. Este drumul acelora care au curajul să întrebe.
Deci calea zen, ca de altfel orice altceva, unde dorim să avem rezultate, necesită perseverenţă şi hărnicie. În schimb nu se poate nega, tocmai datorită naturii sale, că are o puternică forţă transformatoare. Prin practica zazen se schimbă personalitatea. În furnalul zazen arde tot ce este de prisos, se evaporă zgura. Omul devine curat şi transparent, adăugându-se la asta forţa creatoare care face faţă oricărei situaţii. Şi conştiinţa devine deschisă şi curată, lipsită de greutăţi de orice fel. Desigur, asta nu înseamnă că practicantul zen va fi lipsit de responsabilitate, ci tocmai invers. Înseamnă că face tot ce trebuie cu uşurinţă, fără grijă şi frică şi nu face ceea ce nu trebuie să facă. Practicantul zen devine simplu şi înţelept. Dar asta este doar ceva colateral. Practica zen nu promite nimic. Dar ceva se schimbă chiar şi aşa. Totul depinde de practicant. De grădinar, să creeze condiţiile pentru ca să apară florile.
Despre Zen
„Zen nu este o religie. Nu are nici învăţătură proprie despre mântuire, nici dogmatică, nici escatologie şi nu se prea referă la vreo carte sfântă. Zen nu este o şcoală filozofică, pentru că nu este o teorie, dimpotrivă, accentul cade tocmai pe practica de zi cu zi. Zen nu este o sectă, adică o religie restrânsă, pentru că învaţă tocmai despre ceea ce este mai larg şi mai liber.” Hamvas Béla„Nu conving pe nimeni şi nu desfătuiesc, doar arăt ce trebuie făcut.”
Szabhadanam dhammadanam dzsanati – Dintre toate valorile existenţei învăţătura este cea mai de preţ.
Experimentarea directă a nenăscutului şi necreatului.
Zen este un drum. Un drum prin care ne eliberăm de haosul gândurilor, de nelinişte, de zgomotul de fond continuu şi neliniştitor care ne împovărează conştiinţa, un drum prin care putem ajunge la rădăcinile cele mai adânci, ca să aflăm cine suntem cu adevărat, de unde venim, încotro ne îndreptăm. Prin practica zen, liniştindu-ne conştiinţa, desfiinţând gândurile haotice primim răspuns la acestea, chiar dacă acest răspuns este o experienţă ce nu poate fi descrisă prin cuvinte.
Sunt multe căi, zen este una din ele. Nu se poate nega faptul că nu este pentru oricine - cum suntem persoane diferite, cu trăsături diferite, tot aşa putem ajunge în moduri diferite la starea de încetare a neliniştii şi la obţinerea răspunsului la întrebări – iar zen este unul din acestea.
Acest răspuns trebuie căutat şi găsit de fiecare în parte. Nu există altă posibilitate. În aflarea răspunsului ne este de ajutor un exerciţiu numit zazen. Zazen înseamnă meditaţie în poziţia şezând, în timp ce ne observăm respiraţia.
Deci pilonul zen este exerciţiul însuşi, adică zazen. Nu este de ajuns să citim, să ne „îmbogăţim” cu noi şi noi informaţii. Nu este de ajuns doar să ne gândim. Cum spune zen: „Chiar dacă spunem foc, nu ne ardem gura!” Nu este de ajuns să vorbim doar. Trebuie să practicăm. Doar aşa putem să oprim neliniştea, haosul, iar răspunsurile tot în timpul practicii se nasc, ca urmare a efortului depus de fiecare în parte, fiindcă acest răspuns – şi doar pentru faptul că este personal – nu se poate găsi nici în cărţi, nici altundeva, ci doar în practicantul însuşi. Însă răspunsurile nu se pot forţa, acestea apar ca urmare a întrebărilor arzătoare. Zazen, adică exerciţiul doar creează premisele pentru ca răspunsul să poată să apară, aşa cum un grădinar sădeşte sămânţa, udă planta, o îngrijeşte şi o protejează, dar momentul în care apare floarea nu este rezultatul voinţei lui, doar se întâmplă.
Zen în sine se leagă de budism, dar oricine îl poate practica. Practicantul zen nu trebuie să creadă în Buddha. Conform concepţiei zen Buddha este o persoană care a arătat o cale practică spre a putea desfiinţa neliniştea şi de a putea pătrunde până la rădăcinile cele mai adânci, spre a afla cine suntem cu adevărat. În realitate. Care este esenţa fiinţei noastre.
Calea zen nu este exclusivă, este deschisă oricui, oricine o poate practica. Nu contează de unde a venit practicantul şi ce concepţii are. Zen este calea libertăţii interioare. Esenţa practicii este tocmai să depăşim concepţiile personale, punctele de vedere învăţate, auzite şi forţat însuşite ajungând la acea bază care ne este comună tuturor. E important de menţionat că prin zen nu numai că nu ne pierdem unicitatea, topindu-ne în ceva nenumit ci tocmai că aflăm cine suntem cu adevărat, găsindu-ne rădăcinile comune.
Maestrul exterior este cel care ne ajută în calea spre desfiinţarea neliniştii şi în căutarea răspunsurilor, el aproape exclusiv face remarci practice privitoare la meditaţie. Scopul maestrului nu este să ne croiască conform propriului chip, scopul lui este să elibereze practicantul zen de greutăţile fără rost. Dar această eliberare poate avea loc exclusiv pe calea practicii, prin participarea activă a celui care practică zen. De asta oferă maestrul ajutor doar în ceea ce priveşte meditaţia. Totul depinde de practicant. Dacă cere sfaturi sau nu, dacă depune efort sau nu. Principiul de bază al zen: „Experimentaţi voi înşivă!”
Pilonul zen este exerciţiul în sine, zazen. Nu este de ajuns să vorbim doar. Cuvântul nu este însuşi focul. Trebuie acţionat! Trebuie începută practica. Zen este calea acelora care vor să desfiinţeze în ei înşişi neliniştea şi haosul, care sunt gata să termine cu vorbăria şi cu răspunsurile gata făcute şi să înceapă să le caute ei înşişi. Este drumul acelora care au curajul să întrebe.
Deci calea zen, ca de altfel orice altceva, unde dorim să avem rezultate, necesită perseverenţă şi hărnicie.
În schimb nu se poate nega, tocmai datorită naturii sale, că are o puternică forţă transformatoare. Prin practica zazen se schimbă personalitatea. În furnalul zazen arde tot ce este de prisos, se evaporă zgura. Omul devine curat şi transparent, adăugându-se la asta forţa creatoare care face faţă oricărei situaţii. Şi conştiinţa devine deschisă şi curată, lipsită de greutăţi de orice fel. Desigur, asta nu înseamnă că practicantul zen va fi lipsit de responsabilitate, ci tocmai invers. Înseamnă că face tot ce trebuie cu uşurinţă, fără grijă şi frică şi nu face ceea ce nu trebuie să facă. Practicantul zen devine simplu şi înţelept. Dar asta este doar ceva colateral. Practica zen nu promite nimic. Dar ceva se schimbă chiar şi aşa. Totul depinde de practicant. De grădinar, dacă a creat condiţiile pentru ca înflorirea să se producă.
Onedropzendo
Membrii fondatori ai Onedropzendo, care practicau zen de 1-2 ani s-au întâlnit prima oară cu Shodo Harada Roshi la un sesshin (retragere) organizat în Ungaria, la Dobogókő. Chiar la cumpăna dintre milenii, în anul 2000 fondatorii, care fără excepţie au petrecut deja perioade mai scurte sau mai lungi la mănăstirea Sogenji din Japonia, al cărui abate este maestrul zen Shodo Harada, au luat decizia să preia tradiţia şcolii japoneze Rinzai şi să se alăture liniei lui Shodo Harada Roshi, socotindu-l maestru. Atunci a luat fiinţă grupul din Ungaria.Onedropzendo deci este parte a liniei Rinzai, ceea ce înseamnă că foloseşte şi aşa-numitele koanuri. Koanul este o întrebare, respectiv o întrebare-răspuns care n-are o rezolvare raţională, dar are răspuns intuitiv. (ex.: Arată-mi acum şi aici cum a fost faţa ta înainte ca tatăl şi mama ta să se nască!”)
Conform tradiţiei, pe această linie doar Roshi poate da koanuri şi el este cel care verifică aceste răspunsuri intuitive în cadrul discuţiilor purtate personal, aşa numitele sanzen. Cu aceste ocazii se evaluează şi cât de adâncit este discipolul, respectiv se oferă ajutor de către Roshi. Acest ajutor poate fi şi un koan. Învăţătura lui Roshi este complet personală, totuşi în general dă koan doar după ce s-a ajuns la o anumită stare de adâncire, şi nici atunci nu este sigur. (Se poate întâmpla ca discipolul să nu primească niciodată un koan, după cum poate să-l primească şi foarte repede. Aceste două situaţii însă nu înseamnă neapărat că este vreo deosebire semnificativă în starea de adâncire a unuia, respectiv a celuilalt.)
În 2012, conducătorul Onedropzendo din Ungaria a primit invitaţie la Posticum, să conducă regulat practica zen, respectiv să fie liderul activităţilor spirituale din casă. Ca urmare în iulie 2012 a pornit practica zen în Posticum, formându-se totodată şi un grup din Ardeal, respectiv din România. Posticum dă loc grupului şi practicii spirituale integrate în spiritualitatea şi orientarea sa.
Maeştrii
Taigen Shodo Harada Roshi
Moştenitorul în dharma al lui Yamada Mumon Roshi, unul din cei mai de
seamă maeştrii ai şcolii rinzai. Harada Roshi a început practica
spirituală la douăzeci şi doi de ani, în 1962, când a intrat în
mănăstirea Shokofu-ji. În 1982 a primit transmiterea învăţăturii
(dharma) şi totodată permisiunea de a învăţa pe alţii. Harada Roshi
actualmente este abatele mănăstirii Sogen-ji din Japonia. Discipolii lui
au înfiinţat comunităţile One Drop din lumea întreagă, care se află în
legătură permanentă cu mănăstirea Sogen-ji. Practicanţii din aceste
comunităţi călătoresc cu regularitate în Japonia, pentru a-şi adânci mai
mult cunoştinţele şi experienţele.Szaladják István, "Taikyo"
Regizor şi operator de film, iniţial s-a pregătit pentru a deveni
artist fotograf, a terminat Institutul de Artă Teatrală şi
Cinematografică din Ungaria în 1993, la secţia operator film artistic.
Printre altele a fost regizorul filmului scurt Pasărea de aur
(Aranymadár), după care peste câţiva ani a urmat filmul de lung metraj
Eliberatorul de păsări, nor, vânt (Madárszabadító, felhő, szél). Pe
Hamvas Béla îl consideră primul său maestru. Ca urmare a învăţăturilor
lui a început să-şi caute propriul drum, cunoştinţele spirituale fiind
completate de înscrisuri sfinte, respectiv de tradiţionaliştii precum
René Gueneon, Julius Evola, Ananda Coomaraswami. În 1990 s-a întors
către învăţăturile lui Buddha, luând refugiu în 1993, la Bodhgaya. S-a
întâlnit cu zen prin artă, devenind din 1998 discipolul lui Shodo Harada
Roshi.În 2000, respectiv în 2011 participă la retrageri în mănăstirea Sogenji din Japonia, sub îndrumarea lui Harada Roshi, în 2001 încheie legământ şi Roshi îl acceptă şi în mod oficial ca discipol, oferindu-i numele Taikyo. Acum conduce comunităţile Onedrop din Ungaria şi România.
Sursa: Posticum.ro
Zazen.hu
Zen meditáció a Posticumban (Nagyvárad)
A nem született, nem teremtetett közvetlen tapasztalása
Sok út van, a zen ezek közül az egyik. Nem tagadható, hogy nem mindenkinek való, mint ahogy különböző személyek vagyunk, különböző tulajdonságokkal, így és eképpen különbözőképpen juthatunk el a nyugtalanság megszűntetéséhez, és ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához, – és a zen ezek közül az egyik.
Ezt a választ, amelyet mindenkinek magának kell megkeresnie, és megtalálnia. Nincs más lehetőség. Ennek a válasznak a megtalálásához egy gyakorlat segít, amelynek neve zazen. A zazen ülő meditációt jelent, amely során a lélegzetünkre figyelünk.
Tehát a zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég olvasni, nem elég újabb és újabb információval “gazdagodni”. Nem elég csak gondolkodni. Ahogy a zen mondja, “Bár tüzet mondunk, mégsem égetjük meg a szánkat!” Nem elég csak beszélni. Tenni kell, gyakorolni. Csak így szűntethető meg a nyugtalanság, a zűrzavar, és a válaszok is a gyakorlat által születnek meg, mindenki saját erőfeszítésének a következtében, és ez a válasz, – már csak azért sem, mert személyre szabott – , nem található meg sem a könyvekben, sem másutt, csak az emberben, a gyakorlóban önmagában. A válaszokat azonban kikényszeríteni nem lehet, azok az égő kérdések nyomán bukkannak fel. A zazen, a gyakorlat maga csak előkészíti azt, hogy a válaszok, a válasz felbukkanhasson, megjelenhessen, mint ahogy egy kertész elülteti a magot, öntözi a növényt, óvja nevelgeti, de hogy mikor virágzik ki az már nem az ő akaratának az eredménye, az megtörténik.
A zen maga a buddhizmushoz kötődik, de bárki gyakorolhatja a zazent. A zen gyakorlójának nem kell hinnie Buddhában. A zen felfogása szerint Buddha egy személy, aki megmutatott egy gyakorlati utat ahhoz, hogyan tudjuk megszűntetni a nyugtalanságot és hogyan tudunk lehatolni legvégső gyökereinkig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában. Valójában. Mi a létünk, gyökere.
A zen útja nem kizáró, mindenki előtt nyitva áll, a zazent bárki gyakorolhatja. Nem számít az, hogy a gyakorló honnan jött, és milyen nézeteket vall. A zen a belső szabadság útja. A gyakorlás lényege éppen az, hogy túljussunk a személyes nézeteken, túljutva minden tanult, hallott és ránk kényszerített elképzelésen és nézeten, és eljussunk ahhoz az alaphoz, amely mindannyiunkban közös. Fontos megjegyezni, hogy a zen által, nem hogy elveszítenénk egyediségünket, beleolvadva valami megnevezhetetlenbe, éppenhogy megtaláljuk azt, akik valójában vagyunk, és megtaláljuk közös gyökereinket.
A nyugtalanság megszüntetésében és a válasz keresésében segít a külső mester, aki szinte kizárólag gyakorlati megjegyzéseket tesz a meditáció mikéntjére vonatkozólag. A mester célja nem az, hogy a saját képére szabjon, a mester célja az, hogy megszabadítsa a zen gyakorlóját a felesleges terhektől. De ez a megszabadulás kizárólag a gyakorlás útján lehetséges, a zent gyakorló aktív részvétele által. Ezért ad a mester kizárólag a meditációra vonatkozó segítséget. Azonban a zen gyakorlójától függ minden. Az, hogy kér-e tanácsot vagy nem, milyen erőfeszítést tesz, vagy nem. A zen alapelve: “Tapasztaljátok meg magatok!”
A zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég csak beszélni. A szó nem maga a tűz. Tenni kell! Elkezdeni a gyakorlást. A zen azoknak az útja,akik fel akarják számolni magukban a nyugtalanságot és a zűrzavart, akik készek arra, hogy ne csak beszéljenek, és megelégedjenek a kész válaszokkal, hanem maguk keressék meg azokat. Azoknak az útja, akik mernek kérdezni.
Tehát a zen útja, mint minden más, ahol eredményt akarunk elérni kitartást, és szorgalmat igényel. Nem tagadható azonban, épp a jellegéből kifolyólag, hogy erős átformáló ereje van. A zazen gyakorlása által a jellem változik meg. A zazen kohójában elég a felesleg, elpárolog a salak. A személy tisztává és áttetszővé válik, ehhez járul az a teremtő erő, amely minden helyzetben feltalálja magát. A tudat is világos és tiszta lesz, mentes a nehézségektől, terhektől. Nincs többé aggodalom a jövő és múlt miatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a zen gyakorlója felelőtlen lesz, éppen az ellenkezőjét. Annyit jelent, hogy hogy aggodalom és félelem nélkül, könnyedén teszi meg mindazt, amit meg kell tennie, és nem teszi meg azt, amit ne kell megtennie. A zen gyakorlója egyszerűvé és bölccsé válik. De ez a zazen gyakorlásának csak a hozadéka. A zen gyakorlása nem ígér semmit. De valami változik enélkül az ígéret nélkül is. Minden magától a gyakorlótól függ. A kertésztől, hogy a lehetőséget megteremtette-e a virágzásra.
„Nem beszélek rá senkit, és nem beszélek le senkit, csak megmutatom, hogy mit kell tenni.” Szabhadanam dhammadanam dzsanati – a lét minden java közül a legfőbb a tanítás java.
A nem született, nem teremtetett közvetlen tapasztalása
A zen egy út. Egy út, amelyen keresztül megszabadulunk gondolataink zűrzavarától, a nyugatlanságtól, a folyamatos és nyugtalanító zsongástól, ami a tudatunkat terheli, egy út, amelyen keresztül eljuthatunk legmélyebb gyökereinkig, odáig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában, honnan jöttünk, hová megyünk.A zen gyakorlata során, tudatunk lecsendesítésén keresztül, a zűrzavaros gondolatok megszűnésével választ kapunk a ezekre a kérdésekre, jóllehet ez olyan tapasztalati válasz, amely nem foglalható szavakba.
Sok út van, a zen ezek közül az egyik. Nem tagadható, hogy nem mindenkinek való, mint ahogy különböző személyek vagyunk, különböző tulajdonságokkal, így és eképpen különbözőképpen juthatunk el a nyugtalanság megszűntetéséhez, és ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához, – és a zen ezek közül az egyik.
Ezt a választ, amelyet mindenkinek magának kell megkeresnie, és megtalálnia. Nincs más lehetőség. Ennek a válasznak a megtalálásához egy gyakorlat segít, amelynek neve zazen. A zazen ülő meditációt jelent, amely során a lélegzetünkre figyelünk.
Tehát a zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég olvasni, nem elég újabb és újabb információval “gazdagodni”. Nem elég csak gondolkodni. Ahogy a zen mondja, “Bár tüzet mondunk, mégsem égetjük meg a szánkat!” Nem elég csak beszélni. Tenni kell, gyakorolni. Csak így szűntethető meg a nyugtalanság, a zűrzavar, és a válaszok is a gyakorlat által születnek meg, mindenki saját erőfeszítésének a következtében, és ez a válasz, – már csak azért sem, mert személyre szabott – , nem található meg sem a könyvekben, sem másutt, csak az emberben, a gyakorlóban önmagában. A válaszokat azonban kikényszeríteni nem lehet, azok az égő kérdések nyomán bukkannak fel. A zazen, a gyakorlat maga csak előkészíti azt, hogy a válaszok, a válasz felbukkanhasson, megjelenhessen, mint ahogy egy kertész elülteti a magot, öntözi a növényt, óvja nevelgeti, de hogy mikor virágzik ki az már nem az ő akaratának az eredménye, az megtörténik.
A zen maga a buddhizmushoz kötődik, de bárki gyakorolhatja a zazent. A zen gyakorlójának nem kell hinnie Buddhában. A zen felfogása szerint Buddha egy személy, aki megmutatott egy gyakorlati utat ahhoz, hogyan tudjuk megszűntetni a nyugtalanságot és hogyan tudunk lehatolni legvégső gyökereinkig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában. Valójában. Mi a létünk, gyökere.
A zen útja nem kizáró, mindenki előtt nyitva áll, a zazent bárki gyakorolhatja. Nem számít az, hogy a gyakorló honnan jött, és milyen nézeteket vall. A zen a belső szabadság útja. A gyakorlás lényege éppen az, hogy túljussunk a személyes nézeteken, túljutva minden tanult, hallott és ránk kényszerített elképzelésen és nézeten, és eljussunk ahhoz az alaphoz, amely mindannyiunkban közös. Fontos megjegyezni, hogy a zen által, nem hogy elveszítenénk egyediségünket, beleolvadva valami megnevezhetetlenbe, éppenhogy megtaláljuk azt, akik valójában vagyunk, és megtaláljuk közös gyökereinket.
A nyugtalanság megszüntetésében és a válasz keresésében segít a külső mester, aki szinte kizárólag gyakorlati megjegyzéseket tesz a meditáció mikéntjére vonatkozólag. A mester célja nem az, hogy a saját képére szabjon, a mester célja az, hogy megszabadítsa a zen gyakorlóját a felesleges terhektől. De ez a megszabadulás kizárólag a gyakorlás útján lehetséges, a zent gyakorló aktív részvétele által. Ezért ad a mester kizárólag a meditációra vonatkozó segítséget. Azonban a zen gyakorlójától függ minden. Az, hogy kér-e tanácsot vagy nem, milyen erőfeszítést tesz, vagy nem. A zen alapelve: “Tapasztaljátok meg magatok!”
A zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég csak beszélni. A szó nem maga a tűz. Tenni kell! Elkezdeni a gyakorlást. A zen azoknak az útja,akik fel akarják számolni magukban a nyugtalanságot és a zűrzavart, akik készek arra, hogy ne csak beszéljenek, és megelégedjenek a kész válaszokkal, hanem maguk keressék meg azokat. Azoknak az útja, akik mernek kérdezni.
Tehát a zen útja, mint minden más, ahol eredményt akarunk elérni kitartást, és szorgalmat igényel. Nem tagadható azonban, épp a jellegéből kifolyólag, hogy erős átformáló ereje van. A zazen gyakorlása által a jellem változik meg. A zazen kohójában elég a felesleg, elpárolog a salak. A személy tisztává és áttetszővé válik, ehhez járul az a teremtő erő, amely minden helyzetben feltalálja magát. A tudat is világos és tiszta lesz, mentes a nehézségektől, terhektől. Nincs többé aggodalom a jövő és múlt miatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a zen gyakorlója felelőtlen lesz, éppen az ellenkezőjét. Annyit jelent, hogy hogy aggodalom és félelem nélkül, könnyedén teszi meg mindazt, amit meg kell tennie, és nem teszi meg azt, amit ne kell megtennie. A zen gyakorlója egyszerűvé és bölccsé válik. De ez a zazen gyakorlásának csak a hozadéka. A zen gyakorlása nem ígér semmit. De valami változik enélkül az ígéret nélkül is. Minden magától a gyakorlótól függ. A kertésztől, hogy a lehetőséget megteremtette-e a virágzásra.
A zazen csendes ülőmeditáció. Keresztbetett lábbal, féllótusz- vagy lótuszülésben helyet foglalunk a párnán, – esetleg lovaglóülésben, – és egyenes gerinccel, ölünkben összetett kézzel, nyitott szemmel ülünk. Törekedve a tökéletes testtartásra megfigyeljük a légzés és a tudat mozgásait. Átéljük létezésünk teljességét itt és most.
A gyakorlás teljes csendben történik?
Igen. Gyakorlás közben nem hallgatunk zenét és nem beszélgetünk. Teljes csendben mozdulatlanul ülünk a légzésünket figyelve.
Mi történik a gyakorláson?
Megérkezés után átöltözünk (olyan laza viseletbe, amelyben kényelmesen tudunk hosszabb időn keresztül behajlított lábbal ülni) Rendszerint 25 percig ülünk zazenben, melyet 5 perc sétálómeditáció (kinhin) követ. Egyszerre általában 1-2 órán keresztül gyakorlunk ily módon. Az utolsó 25 perces zazen után – séta helyett – leborulást végzünk háromszor, ezzel zárjuk a gyakorlást. Átöltözünk, az esti zazen után rendszerint teázás, rövid beszélgetés.
Mennyibe kerül a részvétel?
Közösségünkben a gyakorlás ingyenes, adományokat elfogadunk.
Milyen testi előfeltétele van a gyakorlásnak?
Széken, illetve sámlin is lehet ülni, mi általában egy kb. 15 cm vastag párnán ülünk, célszerű boka-, térd- és csípőízületet lazító nyújtógyakorlatokat ill. ülő alapászanákat (gyémánt-, lótusz-, féllótusz-, könnyűülés stb.) végezni előgyakorlatként. Javasolt a mértékletesség, a vegetárius étrend, továbbá a tartózkodás az élvezeti mérgektől (alkohol, nikotin, narkotikumok és tudatmódosító gyógyszerek stb.).
Nők is gyakorolhatnak?
Nők és férfiak egyaránt gyakorolhatnak zazent.
Milyen életkorúak gyakorolhatják a zazent?
Nincs meghatározott életkor. Kortól függetlenül szívesen látunk mindenkit. Mind a felnőttek, mind a gyerekek személyiségére kreativitására, fegyelmére a gyakorlás erős, és pozitív hatással van.
Én keresztény (v. más egyéb) vallású vagyok. Gyakorolhatok-e?
Igen, bármilyen vallású embert szívesen látunk. Ám a zenben az azonosságok a fontosak, nem a különbségek. Nincs teológiai vita, a hangsúly a közvetlen spirituális tapasztalatra esik, ahol a fogalmak már nem érvényesek.
Miért kell csoportban gyakorolni a zazent?
Nem szükséges csoportban gyakorolni. A csoportos gyakorlás egy lehetőség, csakúgy, mint az egyéni gyakorlás.Mindkettőben találhatsz előnyöket és hátrányokat, tudatállapotodtól függően. Mindazonáltal a csoportos gyakorlásnak különleges ereje és hangulata van.
Milyen zen irányzatot követtek?
Rinzai. Gyakorlásunk külsőségekben szegény, lényege: a zazen.
Hogyan léphetek kapcsolatba veletek, ha zazent szeretnék gyakorolni, vagy ha további kérdéseket szeretnék feltenni?
Mindenkit szívesen látunk a Posticumban, vagy emailben a Posticum címén. Aztán, ha alakalom adódik, egy rövid személyes elbeszélgetés során válaszolunk a kérdésekre és egyeztetjük a gyakorlás pontos idejét és helyét.
A Onedropzendo tehát a Rinzai iskola vonalába tartozik. Ez azt jelenti, hogy un. koanokat is használ. A koan olyan kérdés, illetve kérdés felelet, amelynek, racionális megoldása nincs, de van intuitív, tapasztalati válasza. (pl: “Most, itt, mutatsd meg, milyen volt az arcod, mielőtt apád és anyád megszületett!”)
Ezen a vonalon a hagyomány szerint koant csak a Roshi ad, és adhat, és ő az, aki ezt az intuitív választ ellenőrzi is a személyes beszélgetéseken, az un. sanzeken. A sanzeneken történik a tanítvány elmélyültségének a felmérése is, és a segítség megadása a Roshi által. Ez a segítség egy koan is lehet. A Roshi tanítása teljesen személyre szabott, mégis általában koant csak egy bizonyos elmélyült állapot elérése után ad, de ez sem biztos. (Előfordulhat, hogy a tanítvány soha nem kap koant, de az is, hogy nagyon hamar. E két helyzet azonban nem feltétlen jelneti azt, hogy elmélyültségükben különbség van egyikük, vagy másikuk javára.)
2012-ben a magyarorszagi Onedropzendo vezetője meghívást kapott a Posticumba, hogy rendszeres gyakorlást vezessen, illetve a ház spirituális programjainak vezeője legyen. így 2012 júliusától megindult a zen gyakorlása a Posticumban, illetve ezzel együtt elindult egy erdélyi, Romániai csoport is. A csoportnak és a gyakorlásnak beletagozódva a Posticum rendjébe és szellemiségébe a Posticum ad helyet.
Taigen Shodo Harada Roshi
Yamada Mumon Roshinak, a rinzai iskola egyik legnagyobb mesterének Dharma-örököse. Harada Roshi huszonkét éves korában kezdte a gyakorlást, amikor 1962-ben belépett a Shokofu-ji monostorba. 1982-ben kapta meg a Dharma átadást, és az engedélyt arra, hogy taníthasson. Harada Roshi jelenleg a Japánban található Sogen-ji kolostor apátja. Tanítványai alapították a One Drop közösségeket világszerte, amelyek állandó kapcsolatban állnak a Sogen-ji kolostorral. Ezekbõl a közösségekbõl a gyakorlók rendszeresen látogatnak Japánba, hogy tudásukat, tapasztalataikat tovább mélyítsék.
Szaladják "Taikyo" István
Filmrendező, játékfilmoperatőr. Fotóművésznek készült, 1993-ban végzett a Színház – és Filmművészeti Főiskolán, játékfilmoperatőr szakon. Rendezései többek közt az Aranymadár című rövidfilm, majd néhány évvel később a Madárszabadító, felhő, szél című nagyjátékfilmje.
Első mesterének Hamvas Bélát tartja. Hamvas tanításai nyomán kezdte el keresni a saját útját, szellemi ismereteit a szent iratok, valamint a tradicionalisták René Gueneon, Julius Evola, Ananda Coomaraswami, tágították. 1990-ben fordult Buddha tanításai felé, 1993-ban vett menedéket Bodhgayában. 1997-ben a művészeteken keresztül találkozott a zennel, 1998-tól Shodo Harada Roshi tanítványa.
2000-ben és 2011-ben kolostori elvonuláson vesz részt a Sogenji kolostorban Japánban Harada Roshi vezetésével, 2001-ben fogadalmat tesz, a Roshi hivatalosan is tanítványává fogadja és a “Taikyo” nevet adományozza neki. Jelenleg a magyarországi, és romániai Onedrop közösség vezetője.
Forrás: Posticum.ro
Zazen.hu
Sok út van, a zen ezek közül az egyik. Nem tagadható, hogy nem mindenkinek való, mint ahogy különböző személyek vagyunk, különböző tulajdonságokkal, így és eképpen különbözőképpen juthatunk el a nyugtalanság megszűntetéséhez, és ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához, – és a zen ezek közül az egyik.
Ezt a választ, amelyet mindenkinek magának kell megkeresnie, és megtalálnia. Nincs más lehetőség. Ennek a válasznak a megtalálásához egy gyakorlat segít, amelynek neve zazen. A zazen ülő meditációt jelent, amely során a lélegzetünkre figyelünk.
Tehát a zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég olvasni, nem elég újabb és újabb információval “gazdagodni”. Nem elég csak gondolkodni. Ahogy a zen mondja, “Bár tüzet mondunk, mégsem égetjük meg a szánkat!” Nem elég csak beszélni. Tenni kell, gyakorolni. Csak így szűntethető meg a nyugtalanság, a zűrzavar, és a válaszok is a gyakorlat által születnek meg, mindenki saját erőfeszítésének a következtében, és ez a válasz, – már csak azért sem, mert személyre szabott – , nem található meg sem a könyvekben, sem másutt, csak az emberben, a gyakorlóban önmagában. A válaszokat azonban kikényszeríteni nem lehet, azok az égő kérdések nyomán bukkannak fel. A zazen, a gyakorlat maga csak előkészíti azt, hogy a válaszok, a válasz felbukkanhasson, megjelenhessen, mint ahogy egy kertész elülteti a magot, öntözi a növényt, óvja nevelgeti, de hogy mikor virágzik ki az már nem az ő akaratának az eredménye, az megtörténik.
A zen maga a buddhizmushoz kötődik, de bárki gyakorolhatja a zazent. A zen gyakorlójának nem kell hinnie Buddhában. A zen felfogása szerint Buddha egy személy, aki megmutatott egy gyakorlati utat ahhoz, hogyan tudjuk megszűntetni a nyugtalanságot és hogyan tudunk lehatolni legvégső gyökereinkig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában. Valójában. Mi a létünk, gyökere.
A zen útja nem kizáró, mindenki előtt nyitva áll, a zazent bárki gyakorolhatja. Nem számít az, hogy a gyakorló honnan jött, és milyen nézeteket vall. A zen a belső szabadság útja. A gyakorlás lényege éppen az, hogy túljussunk a személyes nézeteken, túljutva minden tanult, hallott és ránk kényszerített elképzelésen és nézeten, és eljussunk ahhoz az alaphoz, amely mindannyiunkban közös. Fontos megjegyezni, hogy a zen által, nem hogy elveszítenénk egyediségünket, beleolvadva valami megnevezhetetlenbe, éppenhogy megtaláljuk azt, akik valójában vagyunk, és megtaláljuk közös gyökereinket.
A nyugtalanság megszüntetésében és a válasz keresésében segít a külső mester, aki szinte kizárólag gyakorlati megjegyzéseket tesz a meditáció mikéntjére vonatkozólag. A mester célja nem az, hogy a saját képére szabjon, a mester célja az, hogy megszabadítsa a zen gyakorlóját a felesleges terhektől. De ez a megszabadulás kizárólag a gyakorlás útján lehetséges, a zent gyakorló aktív részvétele által. Ezért ad a mester kizárólag a meditációra vonatkozó segítséget. Azonban a zen gyakorlójától függ minden. Az, hogy kér-e tanácsot vagy nem, milyen erőfeszítést tesz, vagy nem. A zen alapelve: “Tapasztaljátok meg magatok!”
A zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég csak beszélni. A szó nem maga a tűz. Tenni kell! Elkezdeni a gyakorlást. A zen azoknak az útja,akik fel akarják számolni magukban a nyugtalanságot és a zűrzavart, akik készek arra, hogy ne csak beszéljenek, és megelégedjenek a kész válaszokkal, hanem maguk keressék meg azokat. Azoknak az útja, akik mernek kérdezni.
Tehát a zen útja, mint minden más, ahol eredményt akarunk elérni kitartást, és szorgalmat igényel. Nem tagadható azonban, épp a jellegéből kifolyólag, hogy erős átformáló ereje van. A zazen gyakorlása által a jellem változik meg. A zazen kohójában elég a felesleg, elpárolog a salak. A személy tisztává és áttetszővé válik, ehhez járul az a teremtő erő, amely minden helyzetben feltalálja magát. A tudat is világos és tiszta lesz, mentes a nehézségektől, terhektől. Nincs többé aggodalom a jövő és múlt miatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a zen gyakorlója felelőtlen lesz, éppen az ellenkezőjét. Annyit jelent, hogy hogy aggodalom és félelem nélkül, könnyedén teszi meg mindazt, amit meg kell tennie, és nem teszi meg azt, amit ne kell megtennie. A zen gyakorlója egyszerűvé és bölccsé válik. De ez a zazen gyakorlásának csak a hozadéka. A zen gyakorlása nem ígér semmit. De valami változik enélkül az ígéret nélkül is. Minden magától a gyakorlótól függ. A kertésztől, hogy a lehetőséget megteremtette-e a virágzásra.
A Zenről
“A zen nem vallás. Sem külön üdv-tanítása, sem dogmatikája, sem eszkatológiája nincs,és szentkönyvre sem nagyon hivatkozik.A zen nem filozófiai iskola, mert nem teória,sőt a súly éppen az életrendre esik.A zen nem szekta, vagyis nem leszűkült vallás,mert amit tanít az éppen a minéltágasabb és minél szabadabb.” Hamvas Béla„Nem beszélek rá senkit, és nem beszélek le senkit, csak megmutatom, hogy mit kell tenni.” Szabhadanam dhammadanam dzsanati – a lét minden java közül a legfőbb a tanítás java.
A nem született, nem teremtetett közvetlen tapasztalása
A zen egy út. Egy út, amelyen keresztül megszabadulunk gondolataink zűrzavarától, a nyugatlanságtól, a folyamatos és nyugtalanító zsongástól, ami a tudatunkat terheli, egy út, amelyen keresztül eljuthatunk legmélyebb gyökereinkig, odáig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában, honnan jöttünk, hová megyünk.A zen gyakorlata során, tudatunk lecsendesítésén keresztül, a zűrzavaros gondolatok megszűnésével választ kapunk a ezekre a kérdésekre, jóllehet ez olyan tapasztalati válasz, amely nem foglalható szavakba.
Sok út van, a zen ezek közül az egyik. Nem tagadható, hogy nem mindenkinek való, mint ahogy különböző személyek vagyunk, különböző tulajdonságokkal, így és eképpen különbözőképpen juthatunk el a nyugtalanság megszűntetéséhez, és ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához, – és a zen ezek közül az egyik.
Ezt a választ, amelyet mindenkinek magának kell megkeresnie, és megtalálnia. Nincs más lehetőség. Ennek a válasznak a megtalálásához egy gyakorlat segít, amelynek neve zazen. A zazen ülő meditációt jelent, amely során a lélegzetünkre figyelünk.
Tehát a zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég olvasni, nem elég újabb és újabb információval “gazdagodni”. Nem elég csak gondolkodni. Ahogy a zen mondja, “Bár tüzet mondunk, mégsem égetjük meg a szánkat!” Nem elég csak beszélni. Tenni kell, gyakorolni. Csak így szűntethető meg a nyugtalanság, a zűrzavar, és a válaszok is a gyakorlat által születnek meg, mindenki saját erőfeszítésének a következtében, és ez a válasz, – már csak azért sem, mert személyre szabott – , nem található meg sem a könyvekben, sem másutt, csak az emberben, a gyakorlóban önmagában. A válaszokat azonban kikényszeríteni nem lehet, azok az égő kérdések nyomán bukkannak fel. A zazen, a gyakorlat maga csak előkészíti azt, hogy a válaszok, a válasz felbukkanhasson, megjelenhessen, mint ahogy egy kertész elülteti a magot, öntözi a növényt, óvja nevelgeti, de hogy mikor virágzik ki az már nem az ő akaratának az eredménye, az megtörténik.
A zen maga a buddhizmushoz kötődik, de bárki gyakorolhatja a zazent. A zen gyakorlójának nem kell hinnie Buddhában. A zen felfogása szerint Buddha egy személy, aki megmutatott egy gyakorlati utat ahhoz, hogyan tudjuk megszűntetni a nyugtalanságot és hogyan tudunk lehatolni legvégső gyökereinkig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában. Valójában. Mi a létünk, gyökere.
A zen útja nem kizáró, mindenki előtt nyitva áll, a zazent bárki gyakorolhatja. Nem számít az, hogy a gyakorló honnan jött, és milyen nézeteket vall. A zen a belső szabadság útja. A gyakorlás lényege éppen az, hogy túljussunk a személyes nézeteken, túljutva minden tanult, hallott és ránk kényszerített elképzelésen és nézeten, és eljussunk ahhoz az alaphoz, amely mindannyiunkban közös. Fontos megjegyezni, hogy a zen által, nem hogy elveszítenénk egyediségünket, beleolvadva valami megnevezhetetlenbe, éppenhogy megtaláljuk azt, akik valójában vagyunk, és megtaláljuk közös gyökereinket.
A nyugtalanság megszüntetésében és a válasz keresésében segít a külső mester, aki szinte kizárólag gyakorlati megjegyzéseket tesz a meditáció mikéntjére vonatkozólag. A mester célja nem az, hogy a saját képére szabjon, a mester célja az, hogy megszabadítsa a zen gyakorlóját a felesleges terhektől. De ez a megszabadulás kizárólag a gyakorlás útján lehetséges, a zent gyakorló aktív részvétele által. Ezért ad a mester kizárólag a meditációra vonatkozó segítséget. Azonban a zen gyakorlójától függ minden. Az, hogy kér-e tanácsot vagy nem, milyen erőfeszítést tesz, vagy nem. A zen alapelve: “Tapasztaljátok meg magatok!”
A zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég csak beszélni. A szó nem maga a tűz. Tenni kell! Elkezdeni a gyakorlást. A zen azoknak az útja,akik fel akarják számolni magukban a nyugtalanságot és a zűrzavart, akik készek arra, hogy ne csak beszéljenek, és megelégedjenek a kész válaszokkal, hanem maguk keressék meg azokat. Azoknak az útja, akik mernek kérdezni.
Tehát a zen útja, mint minden más, ahol eredményt akarunk elérni kitartást, és szorgalmat igényel. Nem tagadható azonban, épp a jellegéből kifolyólag, hogy erős átformáló ereje van. A zazen gyakorlása által a jellem változik meg. A zazen kohójában elég a felesleg, elpárolog a salak. A személy tisztává és áttetszővé válik, ehhez járul az a teremtő erő, amely minden helyzetben feltalálja magát. A tudat is világos és tiszta lesz, mentes a nehézségektől, terhektől. Nincs többé aggodalom a jövő és múlt miatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a zen gyakorlója felelőtlen lesz, éppen az ellenkezőjét. Annyit jelent, hogy hogy aggodalom és félelem nélkül, könnyedén teszi meg mindazt, amit meg kell tennie, és nem teszi meg azt, amit ne kell megtennie. A zen gyakorlója egyszerűvé és bölccsé válik. De ez a zazen gyakorlásának csak a hozadéka. A zen gyakorlása nem ígér semmit. De valami változik enélkül az ígéret nélkül is. Minden magától a gyakorlótól függ. A kertésztől, hogy a lehetőséget megteremtette-e a virágzásra.
Gyakori Kérdések a zenről
Mi az a zazen?A zazen csendes ülőmeditáció. Keresztbetett lábbal, féllótusz- vagy lótuszülésben helyet foglalunk a párnán, – esetleg lovaglóülésben, – és egyenes gerinccel, ölünkben összetett kézzel, nyitott szemmel ülünk. Törekedve a tökéletes testtartásra megfigyeljük a légzés és a tudat mozgásait. Átéljük létezésünk teljességét itt és most.
A gyakorlás teljes csendben történik?
Igen. Gyakorlás közben nem hallgatunk zenét és nem beszélgetünk. Teljes csendben mozdulatlanul ülünk a légzésünket figyelve.
Mi történik a gyakorláson?
Megérkezés után átöltözünk (olyan laza viseletbe, amelyben kényelmesen tudunk hosszabb időn keresztül behajlított lábbal ülni) Rendszerint 25 percig ülünk zazenben, melyet 5 perc sétálómeditáció (kinhin) követ. Egyszerre általában 1-2 órán keresztül gyakorlunk ily módon. Az utolsó 25 perces zazen után – séta helyett – leborulást végzünk háromszor, ezzel zárjuk a gyakorlást. Átöltözünk, az esti zazen után rendszerint teázás, rövid beszélgetés.
Mennyibe kerül a részvétel?
Közösségünkben a gyakorlás ingyenes, adományokat elfogadunk.
Milyen testi előfeltétele van a gyakorlásnak?
Széken, illetve sámlin is lehet ülni, mi általában egy kb. 15 cm vastag párnán ülünk, célszerű boka-, térd- és csípőízületet lazító nyújtógyakorlatokat ill. ülő alapászanákat (gyémánt-, lótusz-, féllótusz-, könnyűülés stb.) végezni előgyakorlatként. Javasolt a mértékletesség, a vegetárius étrend, továbbá a tartózkodás az élvezeti mérgektől (alkohol, nikotin, narkotikumok és tudatmódosító gyógyszerek stb.).
Nők is gyakorolhatnak?
Nők és férfiak egyaránt gyakorolhatnak zazent.
Milyen életkorúak gyakorolhatják a zazent?
Nincs meghatározott életkor. Kortól függetlenül szívesen látunk mindenkit. Mind a felnőttek, mind a gyerekek személyiségére kreativitására, fegyelmére a gyakorlás erős, és pozitív hatással van.
Én keresztény (v. más egyéb) vallású vagyok. Gyakorolhatok-e?
Igen, bármilyen vallású embert szívesen látunk. Ám a zenben az azonosságok a fontosak, nem a különbségek. Nincs teológiai vita, a hangsúly a közvetlen spirituális tapasztalatra esik, ahol a fogalmak már nem érvényesek.
Miért kell csoportban gyakorolni a zazent?
Nem szükséges csoportban gyakorolni. A csoportos gyakorlás egy lehetőség, csakúgy, mint az egyéni gyakorlás.Mindkettőben találhatsz előnyöket és hátrányokat, tudatállapotodtól függően. Mindazonáltal a csoportos gyakorlásnak különleges ereje és hangulata van.
Milyen zen irányzatot követtek?
Rinzai. Gyakorlásunk külsőségekben szegény, lényege: a zazen.
Hogyan léphetek kapcsolatba veletek, ha zazent szeretnék gyakorolni, vagy ha további kérdéseket szeretnék feltenni?
Mindenkit szívesen látunk a Posticumban, vagy emailben a Posticum címén. Aztán, ha alakalom adódik, egy rövid személyes elbeszélgetés során válaszolunk a kérdésekre és egyeztetjük a gyakorlás pontos idejét és helyét.
Onedropzendo
A Onedropzendo alapító tagjai, akik már 1 – 2 éve zen gyakorlók voltak, 1998 – ban találkoztak először Shodo Harada Roshival egy Magyarországon, Dobogókőn rendezett sesshin (elvonulás) keretében. Épp az ezredforduló évében, 2000 – ben érett meg az alapító tagokban az elhatározás, akik ekkor már mind töltöttek hosszabb rövidebb időt a japán Sogenji kolostorban, amelynek Shodo Harada zenmester az apátja, hogy a japán Rinzai iskola hagyományát vállalják fel, és ezáltal csatlakoznak Shodo Harada Roshi vonalához, a Roshit tekintve vezető mesterüknek. Ekkor alakult meg a magyarországi csoport.A Onedropzendo tehát a Rinzai iskola vonalába tartozik. Ez azt jelenti, hogy un. koanokat is használ. A koan olyan kérdés, illetve kérdés felelet, amelynek, racionális megoldása nincs, de van intuitív, tapasztalati válasza. (pl: “Most, itt, mutatsd meg, milyen volt az arcod, mielőtt apád és anyád megszületett!”)
Ezen a vonalon a hagyomány szerint koant csak a Roshi ad, és adhat, és ő az, aki ezt az intuitív választ ellenőrzi is a személyes beszélgetéseken, az un. sanzeken. A sanzeneken történik a tanítvány elmélyültségének a felmérése is, és a segítség megadása a Roshi által. Ez a segítség egy koan is lehet. A Roshi tanítása teljesen személyre szabott, mégis általában koant csak egy bizonyos elmélyült állapot elérése után ad, de ez sem biztos. (Előfordulhat, hogy a tanítvány soha nem kap koant, de az is, hogy nagyon hamar. E két helyzet azonban nem feltétlen jelneti azt, hogy elmélyültségükben különbség van egyikük, vagy másikuk javára.)
2012-ben a magyarorszagi Onedropzendo vezetője meghívást kapott a Posticumba, hogy rendszeres gyakorlást vezessen, illetve a ház spirituális programjainak vezeője legyen. így 2012 júliusától megindult a zen gyakorlása a Posticumban, illetve ezzel együtt elindult egy erdélyi, Romániai csoport is. A csoportnak és a gyakorlásnak beletagozódva a Posticum rendjébe és szellemiségébe a Posticum ad helyet.
Yamada Mumon Roshinak, a rinzai iskola egyik legnagyobb mesterének Dharma-örököse. Harada Roshi huszonkét éves korában kezdte a gyakorlást, amikor 1962-ben belépett a Shokofu-ji monostorba. 1982-ben kapta meg a Dharma átadást, és az engedélyt arra, hogy taníthasson. Harada Roshi jelenleg a Japánban található Sogen-ji kolostor apátja. Tanítványai alapították a One Drop közösségeket világszerte, amelyek állandó kapcsolatban állnak a Sogen-ji kolostorral. Ezekbõl a közösségekbõl a gyakorlók rendszeresen látogatnak Japánba, hogy tudásukat, tapasztalataikat tovább mélyítsék.
Szaladják "Taikyo" IstvánFilmrendező, játékfilmoperatőr. Fotóművésznek készült, 1993-ban végzett a Színház – és Filmművészeti Főiskolán, játékfilmoperatőr szakon. Rendezései többek közt az Aranymadár című rövidfilm, majd néhány évvel később a Madárszabadító, felhő, szél című nagyjátékfilmje.
Első mesterének Hamvas Bélát tartja. Hamvas tanításai nyomán kezdte el keresni a saját útját, szellemi ismereteit a szent iratok, valamint a tradicionalisták René Gueneon, Julius Evola, Ananda Coomaraswami, tágították. 1990-ben fordult Buddha tanításai felé, 1993-ban vett menedéket Bodhgayában. 1997-ben a művészeteken keresztül találkozott a zennel, 1998-tól Shodo Harada Roshi tanítványa.
2000-ben és 2011-ben kolostori elvonuláson vesz részt a Sogenji kolostorban Japánban Harada Roshi vezetésével, 2001-ben fogadalmat tesz, a Roshi hivatalosan is tanítványává fogadja és a “Taikyo” nevet adományozza neki. Jelenleg a magyarországi, és romániai Onedrop közösség vezetője.
Forrás: Posticum.ro
Zazen.hu
Subscribe to:
Posts (Atom)