Showing posts with label Jeff Shore. Show all posts
Showing posts with label Jeff Shore. Show all posts
Jeff Shore: Zen Classics for the Modern World
Translations of Chinese Zen Poems & Prose with Contemporary Commentary (Diane Press, Philadelphia, 2011)
Dedicated to the memories of Keidō Fukushima and Jeff’s twin sister, Jean, Zen Classics for the Modern World contains three Chinese Zen texts from different traditions and eras: the delightful, poetic masterpiece, Enjoying the Way, from the 8th century Northern Zen tradition; the profound poems — and stunning illustrations — of Ten Oxherding Pictures, from the 12th century Rinzai tradition; and the hard-hitting Exhortations for Those Who Don’t Arouse the Doubt,
from the early 17th century Sōtō tradition. Much of the material never
translated before, the work also offers authoritative, contemporary
commentary, developed in conjunction with retreats held in Europe and
the United States, revealing the depth and diversity of Zen Buddhism as a
living tradition. Here is the true face of Zen practice as it strips
away facile generalizations and false assumptions, leading the reader to
a genuine encounter with the heart of the matter.
“Jeff Shore is the first westerner to complete the Rinzai koan training in Japan under a Japanese Zen master. Fluent in both oral and written Japanese language, he speaks with both the authority of his own practice in Zen and of his long training in the Rinzai text tradition. In Zen Classics for the Modern World, he brings to bear the full force of his experience to show the way in Zen practice. In dharma talks that are both illuminating and practical, he explains the stumbling blocks, the frustration, the self-deception and the final fulfillment of Zen practice.”
— Victor Sogen Hori, Rinzai Zen monk, professor of Japanese religions, McGill University, Montreal, Author of Zen Sand: The Book of Capping Phrases for Koan Practice
“As a Rinzai Zen master and professor of Zen in the Modern World at Hanazono University in Kyoto, no one is more qualified than Jeff Shore to comment on these Zen Classics. Much of the translated materials are presented here for the first time in English. Aimed at the modern reader, the translations are deep, direct, and clear. Jeff does not stop at a scholarly analysis of old texts. No, he brings the texts to life and confronts us with our very own questions: ‘Who am I? What am I doing here? How am I to live this life?’ Do not look for answers in books, not even this book. Let this book help you cut to the heart of the question at hand, the question of your life here and now.”
— Muho Noelke, Abbot of Antaiji Sōtō Zen Temple, Hyogo, Japan
“The texts translated are classical, the translations are scholarly and yet elegant in the best sense. The commentaries, which provide the true core of this work, are fresh and lively. The poetry translations are bilingual, and the illustrations are treasures.”
— J. P. Seaton, a leading translator of Chinese poetry, author of Cold Mountain Poems: Zen Poems of Han Shan, Shih Te, and Wang Fan-chih
Thanks, Jeff!
“Jeff Shore is the first westerner to complete the Rinzai koan training in Japan under a Japanese Zen master. Fluent in both oral and written Japanese language, he speaks with both the authority of his own practice in Zen and of his long training in the Rinzai text tradition. In Zen Classics for the Modern World, he brings to bear the full force of his experience to show the way in Zen practice. In dharma talks that are both illuminating and practical, he explains the stumbling blocks, the frustration, the self-deception and the final fulfillment of Zen practice.”
— Victor Sogen Hori, Rinzai Zen monk, professor of Japanese religions, McGill University, Montreal, Author of Zen Sand: The Book of Capping Phrases for Koan Practice
“As a Rinzai Zen master and professor of Zen in the Modern World at Hanazono University in Kyoto, no one is more qualified than Jeff Shore to comment on these Zen Classics. Much of the translated materials are presented here for the first time in English. Aimed at the modern reader, the translations are deep, direct, and clear. Jeff does not stop at a scholarly analysis of old texts. No, he brings the texts to life and confronts us with our very own questions: ‘Who am I? What am I doing here? How am I to live this life?’ Do not look for answers in books, not even this book. Let this book help you cut to the heart of the question at hand, the question of your life here and now.”
— Muho Noelke, Abbot of Antaiji Sōtō Zen Temple, Hyogo, Japan
“The texts translated are classical, the translations are scholarly and yet elegant in the best sense. The commentaries, which provide the true core of this work, are fresh and lively. The poetry translations are bilingual, and the illustrations are treasures.”
— J. P. Seaton, a leading translator of Chinese poetry, author of Cold Mountain Poems: Zen Poems of Han Shan, Shih Te, and Wang Fan-chih
Thanks, Jeff!
Zen meditáció Kolozsváron
Zen meditáció
szerda este 7 órától
a kolozsvári Gandhi Spirituális Központban (Gutinului 11.)
Találkozunk 5 perccel kezdés előtt a meditációs teremben, kérjük érkezz időben és légy készen a gyakorlásra.
Ha első alkalommal csatlakoznál és/vagy bevezetésre van szükséged, kérjük előbb jelentkezz be telefonon (+40751455145) vagy emailben (klauzenburg gmail).
További info itt: klauzenburg.ro
Találkozunk 5 perccel kezdés előtt a meditációs teremben, kérjük érkezz időben és légy készen a gyakorlásra.
Ha első alkalommal csatlakoznál és/vagy bevezetésre van szükséged, kérjük előbb jelentkezz be telefonon (+40751455145) vagy emailben (klauzenburg gmail).
További info itt: klauzenburg.ro
Koan of Noise and Silence - a poem
'You can only understand
What noise is
When your heart knows
True silence.'
Koan Of Noise and Silence - red the full poem here
If you want to join our zen practice group in Cluj-Napoca please click here for more info or call +40751455145.
Zen Meditation in Cluj-Napoca
every Wednesday from 7 pm.
To login or more info call +40751455145
Some photos from a zen retreat with Jeff Shore
Koan Of Noise and Silence - a Poem
The Invisible Zen Library
---
Tibetan Sound Massage and Sound Therapy in Cluj-Napoca
Deep relaxation, stress management - stillness, harmony, wellness - meditation, silence - zen.
Zen meditáció a Posticumban (Nagyvárad)
A nem született, nem teremtetett közvetlen tapasztalása
Sok út van, a zen ezek közül az egyik. Nem tagadható, hogy nem mindenkinek való, mint ahogy különböző személyek vagyunk, különböző tulajdonságokkal, így és eképpen különbözőképpen juthatunk el a nyugtalanság megszűntetéséhez, és ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához, – és a zen ezek közül az egyik.
Ezt a választ, amelyet mindenkinek magának kell megkeresnie, és megtalálnia. Nincs más lehetőség. Ennek a válasznak a megtalálásához egy gyakorlat segít, amelynek neve zazen. A zazen ülő meditációt jelent, amely során a lélegzetünkre figyelünk.
Tehát a zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég olvasni, nem elég újabb és újabb információval “gazdagodni”. Nem elég csak gondolkodni. Ahogy a zen mondja, “Bár tüzet mondunk, mégsem égetjük meg a szánkat!” Nem elég csak beszélni. Tenni kell, gyakorolni. Csak így szűntethető meg a nyugtalanság, a zűrzavar, és a válaszok is a gyakorlat által születnek meg, mindenki saját erőfeszítésének a következtében, és ez a válasz, – már csak azért sem, mert személyre szabott – , nem található meg sem a könyvekben, sem másutt, csak az emberben, a gyakorlóban önmagában. A válaszokat azonban kikényszeríteni nem lehet, azok az égő kérdések nyomán bukkannak fel. A zazen, a gyakorlat maga csak előkészíti azt, hogy a válaszok, a válasz felbukkanhasson, megjelenhessen, mint ahogy egy kertész elülteti a magot, öntözi a növényt, óvja nevelgeti, de hogy mikor virágzik ki az már nem az ő akaratának az eredménye, az megtörténik.
A zen maga a buddhizmushoz kötődik, de bárki gyakorolhatja a zazent. A zen gyakorlójának nem kell hinnie Buddhában. A zen felfogása szerint Buddha egy személy, aki megmutatott egy gyakorlati utat ahhoz, hogyan tudjuk megszűntetni a nyugtalanságot és hogyan tudunk lehatolni legvégső gyökereinkig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában. Valójában. Mi a létünk, gyökere.
A zen útja nem kizáró, mindenki előtt nyitva áll, a zazent bárki gyakorolhatja. Nem számít az, hogy a gyakorló honnan jött, és milyen nézeteket vall. A zen a belső szabadság útja. A gyakorlás lényege éppen az, hogy túljussunk a személyes nézeteken, túljutva minden tanult, hallott és ránk kényszerített elképzelésen és nézeten, és eljussunk ahhoz az alaphoz, amely mindannyiunkban közös. Fontos megjegyezni, hogy a zen által, nem hogy elveszítenénk egyediségünket, beleolvadva valami megnevezhetetlenbe, éppenhogy megtaláljuk azt, akik valójában vagyunk, és megtaláljuk közös gyökereinket.
A nyugtalanság megszüntetésében és a válasz keresésében segít a külső mester, aki szinte kizárólag gyakorlati megjegyzéseket tesz a meditáció mikéntjére vonatkozólag. A mester célja nem az, hogy a saját képére szabjon, a mester célja az, hogy megszabadítsa a zen gyakorlóját a felesleges terhektől. De ez a megszabadulás kizárólag a gyakorlás útján lehetséges, a zent gyakorló aktív részvétele által. Ezért ad a mester kizárólag a meditációra vonatkozó segítséget. Azonban a zen gyakorlójától függ minden. Az, hogy kér-e tanácsot vagy nem, milyen erőfeszítést tesz, vagy nem. A zen alapelve: “Tapasztaljátok meg magatok!”
A zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég csak beszélni. A szó nem maga a tűz. Tenni kell! Elkezdeni a gyakorlást. A zen azoknak az útja,akik fel akarják számolni magukban a nyugtalanságot és a zűrzavart, akik készek arra, hogy ne csak beszéljenek, és megelégedjenek a kész válaszokkal, hanem maguk keressék meg azokat. Azoknak az útja, akik mernek kérdezni.
Tehát a zen útja, mint minden más, ahol eredményt akarunk elérni kitartást, és szorgalmat igényel. Nem tagadható azonban, épp a jellegéből kifolyólag, hogy erős átformáló ereje van. A zazen gyakorlása által a jellem változik meg. A zazen kohójában elég a felesleg, elpárolog a salak. A személy tisztává és áttetszővé válik, ehhez járul az a teremtő erő, amely minden helyzetben feltalálja magát. A tudat is világos és tiszta lesz, mentes a nehézségektől, terhektől. Nincs többé aggodalom a jövő és múlt miatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a zen gyakorlója felelőtlen lesz, éppen az ellenkezőjét. Annyit jelent, hogy hogy aggodalom és félelem nélkül, könnyedén teszi meg mindazt, amit meg kell tennie, és nem teszi meg azt, amit ne kell megtennie. A zen gyakorlója egyszerűvé és bölccsé válik. De ez a zazen gyakorlásának csak a hozadéka. A zen gyakorlása nem ígér semmit. De valami változik enélkül az ígéret nélkül is. Minden magától a gyakorlótól függ. A kertésztől, hogy a lehetőséget megteremtette-e a virágzásra.
„Nem beszélek rá senkit, és nem beszélek le senkit, csak megmutatom, hogy mit kell tenni.” Szabhadanam dhammadanam dzsanati – a lét minden java közül a legfőbb a tanítás java.
A nem született, nem teremtetett közvetlen tapasztalása
A zen egy út. Egy út, amelyen keresztül megszabadulunk gondolataink zűrzavarától, a nyugatlanságtól, a folyamatos és nyugtalanító zsongástól, ami a tudatunkat terheli, egy út, amelyen keresztül eljuthatunk legmélyebb gyökereinkig, odáig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában, honnan jöttünk, hová megyünk.A zen gyakorlata során, tudatunk lecsendesítésén keresztül, a zűrzavaros gondolatok megszűnésével választ kapunk a ezekre a kérdésekre, jóllehet ez olyan tapasztalati válasz, amely nem foglalható szavakba.
Sok út van, a zen ezek közül az egyik. Nem tagadható, hogy nem mindenkinek való, mint ahogy különböző személyek vagyunk, különböző tulajdonságokkal, így és eképpen különbözőképpen juthatunk el a nyugtalanság megszűntetéséhez, és ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához, – és a zen ezek közül az egyik.
Ezt a választ, amelyet mindenkinek magának kell megkeresnie, és megtalálnia. Nincs más lehetőség. Ennek a válasznak a megtalálásához egy gyakorlat segít, amelynek neve zazen. A zazen ülő meditációt jelent, amely során a lélegzetünkre figyelünk.
Tehát a zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég olvasni, nem elég újabb és újabb információval “gazdagodni”. Nem elég csak gondolkodni. Ahogy a zen mondja, “Bár tüzet mondunk, mégsem égetjük meg a szánkat!” Nem elég csak beszélni. Tenni kell, gyakorolni. Csak így szűntethető meg a nyugtalanság, a zűrzavar, és a válaszok is a gyakorlat által születnek meg, mindenki saját erőfeszítésének a következtében, és ez a válasz, – már csak azért sem, mert személyre szabott – , nem található meg sem a könyvekben, sem másutt, csak az emberben, a gyakorlóban önmagában. A válaszokat azonban kikényszeríteni nem lehet, azok az égő kérdések nyomán bukkannak fel. A zazen, a gyakorlat maga csak előkészíti azt, hogy a válaszok, a válasz felbukkanhasson, megjelenhessen, mint ahogy egy kertész elülteti a magot, öntözi a növényt, óvja nevelgeti, de hogy mikor virágzik ki az már nem az ő akaratának az eredménye, az megtörténik.
A zen maga a buddhizmushoz kötődik, de bárki gyakorolhatja a zazent. A zen gyakorlójának nem kell hinnie Buddhában. A zen felfogása szerint Buddha egy személy, aki megmutatott egy gyakorlati utat ahhoz, hogyan tudjuk megszűntetni a nyugtalanságot és hogyan tudunk lehatolni legvégső gyökereinkig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában. Valójában. Mi a létünk, gyökere.
A zen útja nem kizáró, mindenki előtt nyitva áll, a zazent bárki gyakorolhatja. Nem számít az, hogy a gyakorló honnan jött, és milyen nézeteket vall. A zen a belső szabadság útja. A gyakorlás lényege éppen az, hogy túljussunk a személyes nézeteken, túljutva minden tanult, hallott és ránk kényszerített elképzelésen és nézeten, és eljussunk ahhoz az alaphoz, amely mindannyiunkban közös. Fontos megjegyezni, hogy a zen által, nem hogy elveszítenénk egyediségünket, beleolvadva valami megnevezhetetlenbe, éppenhogy megtaláljuk azt, akik valójában vagyunk, és megtaláljuk közös gyökereinket.
A nyugtalanság megszüntetésében és a válasz keresésében segít a külső mester, aki szinte kizárólag gyakorlati megjegyzéseket tesz a meditáció mikéntjére vonatkozólag. A mester célja nem az, hogy a saját képére szabjon, a mester célja az, hogy megszabadítsa a zen gyakorlóját a felesleges terhektől. De ez a megszabadulás kizárólag a gyakorlás útján lehetséges, a zent gyakorló aktív részvétele által. Ezért ad a mester kizárólag a meditációra vonatkozó segítséget. Azonban a zen gyakorlójától függ minden. Az, hogy kér-e tanácsot vagy nem, milyen erőfeszítést tesz, vagy nem. A zen alapelve: “Tapasztaljátok meg magatok!”
A zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég csak beszélni. A szó nem maga a tűz. Tenni kell! Elkezdeni a gyakorlást. A zen azoknak az útja,akik fel akarják számolni magukban a nyugtalanságot és a zűrzavart, akik készek arra, hogy ne csak beszéljenek, és megelégedjenek a kész válaszokkal, hanem maguk keressék meg azokat. Azoknak az útja, akik mernek kérdezni.
Tehát a zen útja, mint minden más, ahol eredményt akarunk elérni kitartást, és szorgalmat igényel. Nem tagadható azonban, épp a jellegéből kifolyólag, hogy erős átformáló ereje van. A zazen gyakorlása által a jellem változik meg. A zazen kohójában elég a felesleg, elpárolog a salak. A személy tisztává és áttetszővé válik, ehhez járul az a teremtő erő, amely minden helyzetben feltalálja magát. A tudat is világos és tiszta lesz, mentes a nehézségektől, terhektől. Nincs többé aggodalom a jövő és múlt miatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a zen gyakorlója felelőtlen lesz, éppen az ellenkezőjét. Annyit jelent, hogy hogy aggodalom és félelem nélkül, könnyedén teszi meg mindazt, amit meg kell tennie, és nem teszi meg azt, amit ne kell megtennie. A zen gyakorlója egyszerűvé és bölccsé válik. De ez a zazen gyakorlásának csak a hozadéka. A zen gyakorlása nem ígér semmit. De valami változik enélkül az ígéret nélkül is. Minden magától a gyakorlótól függ. A kertésztől, hogy a lehetőséget megteremtette-e a virágzásra.
A zazen csendes ülőmeditáció. Keresztbetett lábbal, féllótusz- vagy lótuszülésben helyet foglalunk a párnán, – esetleg lovaglóülésben, – és egyenes gerinccel, ölünkben összetett kézzel, nyitott szemmel ülünk. Törekedve a tökéletes testtartásra megfigyeljük a légzés és a tudat mozgásait. Átéljük létezésünk teljességét itt és most.
A gyakorlás teljes csendben történik?
Igen. Gyakorlás közben nem hallgatunk zenét és nem beszélgetünk. Teljes csendben mozdulatlanul ülünk a légzésünket figyelve.
Mi történik a gyakorláson?
Megérkezés után átöltözünk (olyan laza viseletbe, amelyben kényelmesen tudunk hosszabb időn keresztül behajlított lábbal ülni) Rendszerint 25 percig ülünk zazenben, melyet 5 perc sétálómeditáció (kinhin) követ. Egyszerre általában 1-2 órán keresztül gyakorlunk ily módon. Az utolsó 25 perces zazen után – séta helyett – leborulást végzünk háromszor, ezzel zárjuk a gyakorlást. Átöltözünk, az esti zazen után rendszerint teázás, rövid beszélgetés.
Mennyibe kerül a részvétel?
Közösségünkben a gyakorlás ingyenes, adományokat elfogadunk.
Milyen testi előfeltétele van a gyakorlásnak?
Széken, illetve sámlin is lehet ülni, mi általában egy kb. 15 cm vastag párnán ülünk, célszerű boka-, térd- és csípőízületet lazító nyújtógyakorlatokat ill. ülő alapászanákat (gyémánt-, lótusz-, féllótusz-, könnyűülés stb.) végezni előgyakorlatként. Javasolt a mértékletesség, a vegetárius étrend, továbbá a tartózkodás az élvezeti mérgektől (alkohol, nikotin, narkotikumok és tudatmódosító gyógyszerek stb.).
Nők is gyakorolhatnak?
Nők és férfiak egyaránt gyakorolhatnak zazent.
Milyen életkorúak gyakorolhatják a zazent?
Nincs meghatározott életkor. Kortól függetlenül szívesen látunk mindenkit. Mind a felnőttek, mind a gyerekek személyiségére kreativitására, fegyelmére a gyakorlás erős, és pozitív hatással van.
Én keresztény (v. más egyéb) vallású vagyok. Gyakorolhatok-e?
Igen, bármilyen vallású embert szívesen látunk. Ám a zenben az azonosságok a fontosak, nem a különbségek. Nincs teológiai vita, a hangsúly a közvetlen spirituális tapasztalatra esik, ahol a fogalmak már nem érvényesek.
Miért kell csoportban gyakorolni a zazent?
Nem szükséges csoportban gyakorolni. A csoportos gyakorlás egy lehetőség, csakúgy, mint az egyéni gyakorlás.Mindkettőben találhatsz előnyöket és hátrányokat, tudatállapotodtól függően. Mindazonáltal a csoportos gyakorlásnak különleges ereje és hangulata van.
Milyen zen irányzatot követtek?
Rinzai. Gyakorlásunk külsőségekben szegény, lényege: a zazen.
Hogyan léphetek kapcsolatba veletek, ha zazent szeretnék gyakorolni, vagy ha további kérdéseket szeretnék feltenni?
Mindenkit szívesen látunk a Posticumban, vagy emailben a Posticum címén. Aztán, ha alakalom adódik, egy rövid személyes elbeszélgetés során válaszolunk a kérdésekre és egyeztetjük a gyakorlás pontos idejét és helyét.
A Onedropzendo tehát a Rinzai iskola vonalába tartozik. Ez azt jelenti, hogy un. koanokat is használ. A koan olyan kérdés, illetve kérdés felelet, amelynek, racionális megoldása nincs, de van intuitív, tapasztalati válasza. (pl: “Most, itt, mutatsd meg, milyen volt az arcod, mielőtt apád és anyád megszületett!”)
Ezen a vonalon a hagyomány szerint koant csak a Roshi ad, és adhat, és ő az, aki ezt az intuitív választ ellenőrzi is a személyes beszélgetéseken, az un. sanzeken. A sanzeneken történik a tanítvány elmélyültségének a felmérése is, és a segítség megadása a Roshi által. Ez a segítség egy koan is lehet. A Roshi tanítása teljesen személyre szabott, mégis általában koant csak egy bizonyos elmélyült állapot elérése után ad, de ez sem biztos. (Előfordulhat, hogy a tanítvány soha nem kap koant, de az is, hogy nagyon hamar. E két helyzet azonban nem feltétlen jelneti azt, hogy elmélyültségükben különbség van egyikük, vagy másikuk javára.)
2012-ben a magyarorszagi Onedropzendo vezetője meghívást kapott a Posticumba, hogy rendszeres gyakorlást vezessen, illetve a ház spirituális programjainak vezeője legyen. így 2012 júliusától megindult a zen gyakorlása a Posticumban, illetve ezzel együtt elindult egy erdélyi, Romániai csoport is. A csoportnak és a gyakorlásnak beletagozódva a Posticum rendjébe és szellemiségébe a Posticum ad helyet.
Taigen Shodo Harada Roshi
Yamada Mumon Roshinak, a rinzai iskola egyik legnagyobb mesterének Dharma-örököse. Harada Roshi huszonkét éves korában kezdte a gyakorlást, amikor 1962-ben belépett a Shokofu-ji monostorba. 1982-ben kapta meg a Dharma átadást, és az engedélyt arra, hogy taníthasson. Harada Roshi jelenleg a Japánban található Sogen-ji kolostor apátja. Tanítványai alapították a One Drop közösségeket világszerte, amelyek állandó kapcsolatban állnak a Sogen-ji kolostorral. Ezekbõl a közösségekbõl a gyakorlók rendszeresen látogatnak Japánba, hogy tudásukat, tapasztalataikat tovább mélyítsék.
Szaladják "Taikyo" István
Filmrendező, játékfilmoperatőr. Fotóművésznek készült, 1993-ban végzett a Színház – és Filmművészeti Főiskolán, játékfilmoperatőr szakon. Rendezései többek közt az Aranymadár című rövidfilm, majd néhány évvel később a Madárszabadító, felhő, szél című nagyjátékfilmje.
Első mesterének Hamvas Bélát tartja. Hamvas tanításai nyomán kezdte el keresni a saját útját, szellemi ismereteit a szent iratok, valamint a tradicionalisták René Gueneon, Julius Evola, Ananda Coomaraswami, tágították. 1990-ben fordult Buddha tanításai felé, 1993-ban vett menedéket Bodhgayában. 1997-ben a művészeteken keresztül találkozott a zennel, 1998-tól Shodo Harada Roshi tanítványa.
2000-ben és 2011-ben kolostori elvonuláson vesz részt a Sogenji kolostorban Japánban Harada Roshi vezetésével, 2001-ben fogadalmat tesz, a Roshi hivatalosan is tanítványává fogadja és a “Taikyo” nevet adományozza neki. Jelenleg a magyarországi, és romániai Onedrop közösség vezetője.
Forrás: Posticum.ro
Zazen.hu
Sok út van, a zen ezek közül az egyik. Nem tagadható, hogy nem mindenkinek való, mint ahogy különböző személyek vagyunk, különböző tulajdonságokkal, így és eképpen különbözőképpen juthatunk el a nyugtalanság megszűntetéséhez, és ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához, – és a zen ezek közül az egyik.
Ezt a választ, amelyet mindenkinek magának kell megkeresnie, és megtalálnia. Nincs más lehetőség. Ennek a válasznak a megtalálásához egy gyakorlat segít, amelynek neve zazen. A zazen ülő meditációt jelent, amely során a lélegzetünkre figyelünk.
Tehát a zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég olvasni, nem elég újabb és újabb információval “gazdagodni”. Nem elég csak gondolkodni. Ahogy a zen mondja, “Bár tüzet mondunk, mégsem égetjük meg a szánkat!” Nem elég csak beszélni. Tenni kell, gyakorolni. Csak így szűntethető meg a nyugtalanság, a zűrzavar, és a válaszok is a gyakorlat által születnek meg, mindenki saját erőfeszítésének a következtében, és ez a válasz, – már csak azért sem, mert személyre szabott – , nem található meg sem a könyvekben, sem másutt, csak az emberben, a gyakorlóban önmagában. A válaszokat azonban kikényszeríteni nem lehet, azok az égő kérdések nyomán bukkannak fel. A zazen, a gyakorlat maga csak előkészíti azt, hogy a válaszok, a válasz felbukkanhasson, megjelenhessen, mint ahogy egy kertész elülteti a magot, öntözi a növényt, óvja nevelgeti, de hogy mikor virágzik ki az már nem az ő akaratának az eredménye, az megtörténik.
A zen maga a buddhizmushoz kötődik, de bárki gyakorolhatja a zazent. A zen gyakorlójának nem kell hinnie Buddhában. A zen felfogása szerint Buddha egy személy, aki megmutatott egy gyakorlati utat ahhoz, hogyan tudjuk megszűntetni a nyugtalanságot és hogyan tudunk lehatolni legvégső gyökereinkig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában. Valójában. Mi a létünk, gyökere.
A zen útja nem kizáró, mindenki előtt nyitva áll, a zazent bárki gyakorolhatja. Nem számít az, hogy a gyakorló honnan jött, és milyen nézeteket vall. A zen a belső szabadság útja. A gyakorlás lényege éppen az, hogy túljussunk a személyes nézeteken, túljutva minden tanult, hallott és ránk kényszerített elképzelésen és nézeten, és eljussunk ahhoz az alaphoz, amely mindannyiunkban közös. Fontos megjegyezni, hogy a zen által, nem hogy elveszítenénk egyediségünket, beleolvadva valami megnevezhetetlenbe, éppenhogy megtaláljuk azt, akik valójában vagyunk, és megtaláljuk közös gyökereinket.
A nyugtalanság megszüntetésében és a válasz keresésében segít a külső mester, aki szinte kizárólag gyakorlati megjegyzéseket tesz a meditáció mikéntjére vonatkozólag. A mester célja nem az, hogy a saját képére szabjon, a mester célja az, hogy megszabadítsa a zen gyakorlóját a felesleges terhektől. De ez a megszabadulás kizárólag a gyakorlás útján lehetséges, a zent gyakorló aktív részvétele által. Ezért ad a mester kizárólag a meditációra vonatkozó segítséget. Azonban a zen gyakorlójától függ minden. Az, hogy kér-e tanácsot vagy nem, milyen erőfeszítést tesz, vagy nem. A zen alapelve: “Tapasztaljátok meg magatok!”
A zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég csak beszélni. A szó nem maga a tűz. Tenni kell! Elkezdeni a gyakorlást. A zen azoknak az útja,akik fel akarják számolni magukban a nyugtalanságot és a zűrzavart, akik készek arra, hogy ne csak beszéljenek, és megelégedjenek a kész válaszokkal, hanem maguk keressék meg azokat. Azoknak az útja, akik mernek kérdezni.
Tehát a zen útja, mint minden más, ahol eredményt akarunk elérni kitartást, és szorgalmat igényel. Nem tagadható azonban, épp a jellegéből kifolyólag, hogy erős átformáló ereje van. A zazen gyakorlása által a jellem változik meg. A zazen kohójában elég a felesleg, elpárolog a salak. A személy tisztává és áttetszővé válik, ehhez járul az a teremtő erő, amely minden helyzetben feltalálja magát. A tudat is világos és tiszta lesz, mentes a nehézségektől, terhektől. Nincs többé aggodalom a jövő és múlt miatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a zen gyakorlója felelőtlen lesz, éppen az ellenkezőjét. Annyit jelent, hogy hogy aggodalom és félelem nélkül, könnyedén teszi meg mindazt, amit meg kell tennie, és nem teszi meg azt, amit ne kell megtennie. A zen gyakorlója egyszerűvé és bölccsé válik. De ez a zazen gyakorlásának csak a hozadéka. A zen gyakorlása nem ígér semmit. De valami változik enélkül az ígéret nélkül is. Minden magától a gyakorlótól függ. A kertésztől, hogy a lehetőséget megteremtette-e a virágzásra.
A Zenről
“A zen nem vallás. Sem külön üdv-tanítása, sem dogmatikája, sem eszkatológiája nincs,és szentkönyvre sem nagyon hivatkozik.A zen nem filozófiai iskola, mert nem teória,sőt a súly éppen az életrendre esik.A zen nem szekta, vagyis nem leszűkült vallás,mert amit tanít az éppen a minéltágasabb és minél szabadabb.” Hamvas Béla„Nem beszélek rá senkit, és nem beszélek le senkit, csak megmutatom, hogy mit kell tenni.” Szabhadanam dhammadanam dzsanati – a lét minden java közül a legfőbb a tanítás java.
A nem született, nem teremtetett közvetlen tapasztalása
A zen egy út. Egy út, amelyen keresztül megszabadulunk gondolataink zűrzavarától, a nyugatlanságtól, a folyamatos és nyugtalanító zsongástól, ami a tudatunkat terheli, egy út, amelyen keresztül eljuthatunk legmélyebb gyökereinkig, odáig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában, honnan jöttünk, hová megyünk.A zen gyakorlata során, tudatunk lecsendesítésén keresztül, a zűrzavaros gondolatok megszűnésével választ kapunk a ezekre a kérdésekre, jóllehet ez olyan tapasztalati válasz, amely nem foglalható szavakba.
Sok út van, a zen ezek közül az egyik. Nem tagadható, hogy nem mindenkinek való, mint ahogy különböző személyek vagyunk, különböző tulajdonságokkal, így és eképpen különbözőképpen juthatunk el a nyugtalanság megszűntetéséhez, és ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához, – és a zen ezek közül az egyik.
Ezt a választ, amelyet mindenkinek magának kell megkeresnie, és megtalálnia. Nincs más lehetőség. Ennek a válasznak a megtalálásához egy gyakorlat segít, amelynek neve zazen. A zazen ülő meditációt jelent, amely során a lélegzetünkre figyelünk.
Tehát a zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég olvasni, nem elég újabb és újabb információval “gazdagodni”. Nem elég csak gondolkodni. Ahogy a zen mondja, “Bár tüzet mondunk, mégsem égetjük meg a szánkat!” Nem elég csak beszélni. Tenni kell, gyakorolni. Csak így szűntethető meg a nyugtalanság, a zűrzavar, és a válaszok is a gyakorlat által születnek meg, mindenki saját erőfeszítésének a következtében, és ez a válasz, – már csak azért sem, mert személyre szabott – , nem található meg sem a könyvekben, sem másutt, csak az emberben, a gyakorlóban önmagában. A válaszokat azonban kikényszeríteni nem lehet, azok az égő kérdések nyomán bukkannak fel. A zazen, a gyakorlat maga csak előkészíti azt, hogy a válaszok, a válasz felbukkanhasson, megjelenhessen, mint ahogy egy kertész elülteti a magot, öntözi a növényt, óvja nevelgeti, de hogy mikor virágzik ki az már nem az ő akaratának az eredménye, az megtörténik.
A zen maga a buddhizmushoz kötődik, de bárki gyakorolhatja a zazent. A zen gyakorlójának nem kell hinnie Buddhában. A zen felfogása szerint Buddha egy személy, aki megmutatott egy gyakorlati utat ahhoz, hogyan tudjuk megszűntetni a nyugtalanságot és hogyan tudunk lehatolni legvégső gyökereinkig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában. Valójában. Mi a létünk, gyökere.
A zen útja nem kizáró, mindenki előtt nyitva áll, a zazent bárki gyakorolhatja. Nem számít az, hogy a gyakorló honnan jött, és milyen nézeteket vall. A zen a belső szabadság útja. A gyakorlás lényege éppen az, hogy túljussunk a személyes nézeteken, túljutva minden tanult, hallott és ránk kényszerített elképzelésen és nézeten, és eljussunk ahhoz az alaphoz, amely mindannyiunkban közös. Fontos megjegyezni, hogy a zen által, nem hogy elveszítenénk egyediségünket, beleolvadva valami megnevezhetetlenbe, éppenhogy megtaláljuk azt, akik valójában vagyunk, és megtaláljuk közös gyökereinket.
A nyugtalanság megszüntetésében és a válasz keresésében segít a külső mester, aki szinte kizárólag gyakorlati megjegyzéseket tesz a meditáció mikéntjére vonatkozólag. A mester célja nem az, hogy a saját képére szabjon, a mester célja az, hogy megszabadítsa a zen gyakorlóját a felesleges terhektől. De ez a megszabadulás kizárólag a gyakorlás útján lehetséges, a zent gyakorló aktív részvétele által. Ezért ad a mester kizárólag a meditációra vonatkozó segítséget. Azonban a zen gyakorlójától függ minden. Az, hogy kér-e tanácsot vagy nem, milyen erőfeszítést tesz, vagy nem. A zen alapelve: “Tapasztaljátok meg magatok!”
A zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég csak beszélni. A szó nem maga a tűz. Tenni kell! Elkezdeni a gyakorlást. A zen azoknak az útja,akik fel akarják számolni magukban a nyugtalanságot és a zűrzavart, akik készek arra, hogy ne csak beszéljenek, és megelégedjenek a kész válaszokkal, hanem maguk keressék meg azokat. Azoknak az útja, akik mernek kérdezni.
Tehát a zen útja, mint minden más, ahol eredményt akarunk elérni kitartást, és szorgalmat igényel. Nem tagadható azonban, épp a jellegéből kifolyólag, hogy erős átformáló ereje van. A zazen gyakorlása által a jellem változik meg. A zazen kohójában elég a felesleg, elpárolog a salak. A személy tisztává és áttetszővé válik, ehhez járul az a teremtő erő, amely minden helyzetben feltalálja magát. A tudat is világos és tiszta lesz, mentes a nehézségektől, terhektől. Nincs többé aggodalom a jövő és múlt miatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a zen gyakorlója felelőtlen lesz, éppen az ellenkezőjét. Annyit jelent, hogy hogy aggodalom és félelem nélkül, könnyedén teszi meg mindazt, amit meg kell tennie, és nem teszi meg azt, amit ne kell megtennie. A zen gyakorlója egyszerűvé és bölccsé válik. De ez a zazen gyakorlásának csak a hozadéka. A zen gyakorlása nem ígér semmit. De valami változik enélkül az ígéret nélkül is. Minden magától a gyakorlótól függ. A kertésztől, hogy a lehetőséget megteremtette-e a virágzásra.
Gyakori Kérdések a zenről
Mi az a zazen?A zazen csendes ülőmeditáció. Keresztbetett lábbal, féllótusz- vagy lótuszülésben helyet foglalunk a párnán, – esetleg lovaglóülésben, – és egyenes gerinccel, ölünkben összetett kézzel, nyitott szemmel ülünk. Törekedve a tökéletes testtartásra megfigyeljük a légzés és a tudat mozgásait. Átéljük létezésünk teljességét itt és most.
A gyakorlás teljes csendben történik?
Igen. Gyakorlás közben nem hallgatunk zenét és nem beszélgetünk. Teljes csendben mozdulatlanul ülünk a légzésünket figyelve.
Mi történik a gyakorláson?
Megérkezés után átöltözünk (olyan laza viseletbe, amelyben kényelmesen tudunk hosszabb időn keresztül behajlított lábbal ülni) Rendszerint 25 percig ülünk zazenben, melyet 5 perc sétálómeditáció (kinhin) követ. Egyszerre általában 1-2 órán keresztül gyakorlunk ily módon. Az utolsó 25 perces zazen után – séta helyett – leborulást végzünk háromszor, ezzel zárjuk a gyakorlást. Átöltözünk, az esti zazen után rendszerint teázás, rövid beszélgetés.
Mennyibe kerül a részvétel?
Közösségünkben a gyakorlás ingyenes, adományokat elfogadunk.
Milyen testi előfeltétele van a gyakorlásnak?
Széken, illetve sámlin is lehet ülni, mi általában egy kb. 15 cm vastag párnán ülünk, célszerű boka-, térd- és csípőízületet lazító nyújtógyakorlatokat ill. ülő alapászanákat (gyémánt-, lótusz-, féllótusz-, könnyűülés stb.) végezni előgyakorlatként. Javasolt a mértékletesség, a vegetárius étrend, továbbá a tartózkodás az élvezeti mérgektől (alkohol, nikotin, narkotikumok és tudatmódosító gyógyszerek stb.).
Nők is gyakorolhatnak?
Nők és férfiak egyaránt gyakorolhatnak zazent.
Milyen életkorúak gyakorolhatják a zazent?
Nincs meghatározott életkor. Kortól függetlenül szívesen látunk mindenkit. Mind a felnőttek, mind a gyerekek személyiségére kreativitására, fegyelmére a gyakorlás erős, és pozitív hatással van.
Én keresztény (v. más egyéb) vallású vagyok. Gyakorolhatok-e?
Igen, bármilyen vallású embert szívesen látunk. Ám a zenben az azonosságok a fontosak, nem a különbségek. Nincs teológiai vita, a hangsúly a közvetlen spirituális tapasztalatra esik, ahol a fogalmak már nem érvényesek.
Miért kell csoportban gyakorolni a zazent?
Nem szükséges csoportban gyakorolni. A csoportos gyakorlás egy lehetőség, csakúgy, mint az egyéni gyakorlás.Mindkettőben találhatsz előnyöket és hátrányokat, tudatállapotodtól függően. Mindazonáltal a csoportos gyakorlásnak különleges ereje és hangulata van.
Milyen zen irányzatot követtek?
Rinzai. Gyakorlásunk külsőségekben szegény, lényege: a zazen.
Hogyan léphetek kapcsolatba veletek, ha zazent szeretnék gyakorolni, vagy ha további kérdéseket szeretnék feltenni?
Mindenkit szívesen látunk a Posticumban, vagy emailben a Posticum címén. Aztán, ha alakalom adódik, egy rövid személyes elbeszélgetés során válaszolunk a kérdésekre és egyeztetjük a gyakorlás pontos idejét és helyét.
Onedropzendo
A Onedropzendo alapító tagjai, akik már 1 – 2 éve zen gyakorlók voltak, 1998 – ban találkoztak először Shodo Harada Roshival egy Magyarországon, Dobogókőn rendezett sesshin (elvonulás) keretében. Épp az ezredforduló évében, 2000 – ben érett meg az alapító tagokban az elhatározás, akik ekkor már mind töltöttek hosszabb rövidebb időt a japán Sogenji kolostorban, amelynek Shodo Harada zenmester az apátja, hogy a japán Rinzai iskola hagyományát vállalják fel, és ezáltal csatlakoznak Shodo Harada Roshi vonalához, a Roshit tekintve vezető mesterüknek. Ekkor alakult meg a magyarországi csoport.A Onedropzendo tehát a Rinzai iskola vonalába tartozik. Ez azt jelenti, hogy un. koanokat is használ. A koan olyan kérdés, illetve kérdés felelet, amelynek, racionális megoldása nincs, de van intuitív, tapasztalati válasza. (pl: “Most, itt, mutatsd meg, milyen volt az arcod, mielőtt apád és anyád megszületett!”)
Ezen a vonalon a hagyomány szerint koant csak a Roshi ad, és adhat, és ő az, aki ezt az intuitív választ ellenőrzi is a személyes beszélgetéseken, az un. sanzeken. A sanzeneken történik a tanítvány elmélyültségének a felmérése is, és a segítség megadása a Roshi által. Ez a segítség egy koan is lehet. A Roshi tanítása teljesen személyre szabott, mégis általában koant csak egy bizonyos elmélyült állapot elérése után ad, de ez sem biztos. (Előfordulhat, hogy a tanítvány soha nem kap koant, de az is, hogy nagyon hamar. E két helyzet azonban nem feltétlen jelneti azt, hogy elmélyültségükben különbség van egyikük, vagy másikuk javára.)
2012-ben a magyarorszagi Onedropzendo vezetője meghívást kapott a Posticumba, hogy rendszeres gyakorlást vezessen, illetve a ház spirituális programjainak vezeője legyen. így 2012 júliusától megindult a zen gyakorlása a Posticumban, illetve ezzel együtt elindult egy erdélyi, Romániai csoport is. A csoportnak és a gyakorlásnak beletagozódva a Posticum rendjébe és szellemiségébe a Posticum ad helyet.
Yamada Mumon Roshinak, a rinzai iskola egyik legnagyobb mesterének Dharma-örököse. Harada Roshi huszonkét éves korában kezdte a gyakorlást, amikor 1962-ben belépett a Shokofu-ji monostorba. 1982-ben kapta meg a Dharma átadást, és az engedélyt arra, hogy taníthasson. Harada Roshi jelenleg a Japánban található Sogen-ji kolostor apátja. Tanítványai alapították a One Drop közösségeket világszerte, amelyek állandó kapcsolatban állnak a Sogen-ji kolostorral. Ezekbõl a közösségekbõl a gyakorlók rendszeresen látogatnak Japánba, hogy tudásukat, tapasztalataikat tovább mélyítsék.
Szaladják "Taikyo" IstvánFilmrendező, játékfilmoperatőr. Fotóművésznek készült, 1993-ban végzett a Színház – és Filmművészeti Főiskolán, játékfilmoperatőr szakon. Rendezései többek közt az Aranymadár című rövidfilm, majd néhány évvel később a Madárszabadító, felhő, szél című nagyjátékfilmje.
Első mesterének Hamvas Bélát tartja. Hamvas tanításai nyomán kezdte el keresni a saját útját, szellemi ismereteit a szent iratok, valamint a tradicionalisták René Gueneon, Julius Evola, Ananda Coomaraswami, tágították. 1990-ben fordult Buddha tanításai felé, 1993-ban vett menedéket Bodhgayában. 1997-ben a művészeteken keresztül találkozott a zennel, 1998-tól Shodo Harada Roshi tanítványa.
2000-ben és 2011-ben kolostori elvonuláson vesz részt a Sogenji kolostorban Japánban Harada Roshi vezetésével, 2001-ben fogadalmat tesz, a Roshi hivatalosan is tanítványává fogadja és a “Taikyo” nevet adományozza neki. Jelenleg a magyarországi, és romániai Onedrop közösség vezetője.
Forrás: Posticum.ro
Zazen.hu
Jeff Shore: Létezés én nélkül - Zen a modern világ számára
A jelen kötet fejezetei a világ, különböző országaiban elhangzott előadásain alapulnak, így ösztönzők és gyakorlatiasak. A könyv felbecsülhetetlen iránymutató és igazi kihívás mindenki számára. Jeff Shore zen mester könyve egy könyv a zen buddhizmusról, mely magából az élő forrásból beszél.
A meditáció nem olyan nehéz, habár időt és önfegyelmet igényel. Ha jól megtanulod, és egy ideig ennek szenteled magad, látni fogod, hogy egyáltalán nem nehéz. Valójában a megzavarodott és zavart keltő tudat jelenti a nehézséget. Először is, nagyon sok jó módszer van arra, hogy eggyé váljunk – belépjünk a szamádhi állapotába – azáltal, hogy egy dologra koncentrálunk. Például, hogy teljes figyelmünket a légzésre fókuszáljuk. A tudatosságunk hajlamos rá, hogy elkószáljon és szétszóródjon, ezért azzal kezdjük, hogy összegyűjtjük a tudatosságunkat, összegyűjtjük ennek minden energiáját, és vagy minden egyes kilégzésre vagy az egyes számra összpontosítunk, valóban eggyé válva ebben a folyamatban. Vannak, akiknek ez kezdetben elég nehéz, de ha folytatod és arra szoktatod az elmédet, hogy ne kószáljon el, természetes módon merül fel valódi teljesség, fókusz és koncentráció. Ez már az egység állapota, a szamádhi. Próbáljuk ki!…
Mi történt? Az érzékek, úgy látszik, lecsillapodtak. Általában a tudat nagyon szétszórt, belül és kívül elvonják különböző dolgok. A tudat állandóan kavarog. Valójában az összes érzékünkhöz, mindahhoz, amit látunk, hallunk, ízlelünk, tapintunk, érzünk és gondolunk, hozzátartozik a változékonyság vagy nyugtalanság. Ez a tény, a buddhizmus első nemes igazsága hamarosan kristálytisztává válik saját meditációs tapasztalatunkon keresztül.
A szamádhi összpontosított egységének állapotába belépve és azt fenntartva minden lenyugszik, a szétszórtság megszűnik. Még mindig hallasz, látsz, gondolkodol, stb., de a tudatosság kifinomultabb, összpontosított lett. Olyan, mintha a tempó lelassult volna, a látvány letisztult volna, és már nem annyira ragadod meg a dolgokat. Még mindig tudatos vagy, valójában még tudatosabb, de ez a tudat nem olyan megosztott és zaklatott.
Igen, ez már a szamádhi egy állapota. Ha helyesen gyakorolsz, nem sok idő múltán felismered ezt a fókuszt, a tudatosságnak ezt a természetes összeszedettségét. Semmi titokzatos nincs ebben. Ez egy létező dolog, amit bárki megtapasztalhat egyszerűen azáltal, hogy a gyakorlásnak, pl. a zazennek, szentel némi időt. Már ennek a haszna is fantasztikus. Bármit is csinálsz, ha tökéletesen fókuszálsz az adott feladatra, már nagy eredménynek tekinthető. De nem ez a buddhista gyakorlás vége, nem ez a gyakorlás végcélja. [...]
Ha egyszer beléptél ebbe – vagy bármely – állapotba, fontos tisztán felismerni, hogy mi ez, és mi nem. Annak lásd, ami: igen, itt nyugodt tisztaság és összpontosítás van. Ez azt mutatja, hogy bizonyos értelemben a helyes irányban haladunk. De az is nyilvánvaló, hogy ez önmagában egy átmeneti állapot, amelybe belemegyünk, és amelyből kijövünk. Ez nyilvánvalóan nem a vége vagy a végcélja a buddhizmusnak, nem a nyugtalanság vége. Legjobb esetben is csak átmeneti szélcsend. Tapasztald meg, és ismerd meg számodra az értékét és a határait! Azután menj át rajta!
Vajon mit fogsz megtapasztalni, ha ezt az állapotot fenntartod, mélyíted és finomítod? Próbáld meg egy percig, és lásd! Ízleld meg! Mi az első biztos „jele” annak, hogy helyesen gyakorolod a buddhista meditációt? A korai buddhista kézikönyvek újra és újra azt állítják, az első jel az, hogy belépsz a csendes öröm állapotába (piti vagy somanassa páliul, szó szerinti értelmében „kellemes tudat” vagy „öröm”). Így van, öröm! Spontán módon felmerül egy csendes, mégis örömteli állapot. Ez ismét csak segít, mert ebből tudod, hogy jó irányban haladsz.
Mi a különbség e között és azok között az örömök között, amelyeket általában tapasztalunk? Ez a csendes öröm természetesen merül fel, erőfeszítések nélkül, lényünk legmélyéből. Ez egy olyan öröm, amely pontosan azért merül fel, mert nincsenek jelen a durva feltételek. Ez az az öröm, amely a viszonylagos nyugalomból merül fel, mert nem hajszoljuk a dolgokat, és minket sem hajszol semmi. Ez egy viszonylag feltétel nélküli öröm. Nem az a kellemes érzés, hogy valamit jól csináltunk, és nem is az, ami érzéki kapcsolatból ered, hanem a vágyakozás átmeneti megszűnéséből merül fel. A vágyakozás a nyugtalanságunk és a szenvedésünk oka, ahogyan a második nemes igazság megfogalmazza. Csodálatos felfedezés! Nyilvánvalóan a helyes irányban haladunk! – De világos, hogy nem ez a buddhista gyakorlás végcélja, mert ez önmagában csak egy átmeneti állapot, amelybe belemegyünk, s amelyből kijövünk. Ismerd fel, hogy mi ez, mosolyogj, s aztán menj át rajta!
Subscribe to:
Posts (Atom)