Sok út van, a zen ezek közül az egyik. Nem tagadható, hogy nem mindenkinek való, mint ahogy különböző személyek vagyunk, különböző tulajdonságokkal, így és eképpen különbözőképpen juthatunk el a nyugtalanság megszűntetéséhez, és ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához, – és a zen ezek közül az egyik.
Ezt a választ, amelyet mindenkinek magának kell megkeresnie, és megtalálnia. Nincs más lehetőség. Ennek a válasznak a megtalálásához egy gyakorlat segít, amelynek neve zazen. A zazen ülő meditációt jelent, amely során a lélegzetünkre figyelünk.
Tehát a zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég olvasni, nem elég újabb és újabb információval “gazdagodni”. Nem elég csak gondolkodni. Ahogy a zen mondja, “Bár tüzet mondunk, mégsem égetjük meg a szánkat!” Nem elég csak beszélni. Tenni kell, gyakorolni. Csak így szűntethető meg a nyugtalanság, a zűrzavar, és a válaszok is a gyakorlat által születnek meg, mindenki saját erőfeszítésének a következtében, és ez a válasz, – már csak azért sem, mert személyre szabott – , nem található meg sem a könyvekben, sem másutt, csak az emberben, a gyakorlóban önmagában. A válaszokat azonban kikényszeríteni nem lehet, azok az égő kérdések nyomán bukkannak fel. A zazen, a gyakorlat maga csak előkészíti azt, hogy a válaszok, a válasz felbukkanhasson, megjelenhessen, mint ahogy egy kertész elülteti a magot, öntözi a növényt, óvja nevelgeti, de hogy mikor virágzik ki az már nem az ő akaratának az eredménye, az megtörténik.
A zen maga a buddhizmushoz kötődik, de bárki gyakorolhatja a zazent. A zen gyakorlójának nem kell hinnie Buddhában. A zen felfogása szerint Buddha egy személy, aki megmutatott egy gyakorlati utat ahhoz, hogyan tudjuk megszűntetni a nyugtalanságot és hogyan tudunk lehatolni legvégső gyökereinkig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában. Valójában. Mi a létünk, gyökere.
A zen útja nem kizáró, mindenki előtt nyitva áll, a zazent bárki gyakorolhatja. Nem számít az, hogy a gyakorló honnan jött, és milyen nézeteket vall. A zen a belső szabadság útja. A gyakorlás lényege éppen az, hogy túljussunk a személyes nézeteken, túljutva minden tanult, hallott és ránk kényszerített elképzelésen és nézeten, és eljussunk ahhoz az alaphoz, amely mindannyiunkban közös. Fontos megjegyezni, hogy a zen által, nem hogy elveszítenénk egyediségünket, beleolvadva valami megnevezhetetlenbe, éppenhogy megtaláljuk azt, akik valójában vagyunk, és megtaláljuk közös gyökereinket.
A nyugtalanság megszüntetésében és a válasz keresésében segít a külső mester, aki szinte kizárólag gyakorlati megjegyzéseket tesz a meditáció mikéntjére vonatkozólag. A mester célja nem az, hogy a saját képére szabjon, a mester célja az, hogy megszabadítsa a zen gyakorlóját a felesleges terhektől. De ez a megszabadulás kizárólag a gyakorlás útján lehetséges, a zent gyakorló aktív részvétele által. Ezért ad a mester kizárólag a meditációra vonatkozó segítséget. Azonban a zen gyakorlójától függ minden. Az, hogy kér-e tanácsot vagy nem, milyen erőfeszítést tesz, vagy nem. A zen alapelve: “Tapasztaljátok meg magatok!”
A zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég csak beszélni. A szó nem maga a tűz. Tenni kell! Elkezdeni a gyakorlást. A zen azoknak az útja,akik fel akarják számolni magukban a nyugtalanságot és a zűrzavart, akik készek arra, hogy ne csak beszéljenek, és megelégedjenek a kész válaszokkal, hanem maguk keressék meg azokat. Azoknak az útja, akik mernek kérdezni.
Tehát a zen útja, mint minden más, ahol eredményt akarunk elérni kitartást, és szorgalmat igényel. Nem tagadható azonban, épp a jellegéből kifolyólag, hogy erős átformáló ereje van. A zazen gyakorlása által a jellem változik meg. A zazen kohójában elég a felesleg, elpárolog a salak. A személy tisztává és áttetszővé válik, ehhez járul az a teremtő erő, amely minden helyzetben feltalálja magát. A tudat is világos és tiszta lesz, mentes a nehézségektől, terhektől. Nincs többé aggodalom a jövő és múlt miatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a zen gyakorlója felelőtlen lesz, éppen az ellenkezőjét. Annyit jelent, hogy hogy aggodalom és félelem nélkül, könnyedén teszi meg mindazt, amit meg kell tennie, és nem teszi meg azt, amit ne kell megtennie. A zen gyakorlója egyszerűvé és bölccsé válik. De ez a zazen gyakorlásának csak a hozadéka. A zen gyakorlása nem ígér semmit. De valami változik enélkül az ígéret nélkül is. Minden magától a gyakorlótól függ. A kertésztől, hogy a lehetőséget megteremtette-e a virágzásra.
A Zenről
“A zen nem vallás. Sem külön üdv-tanítása, sem dogmatikája, sem eszkatológiája nincs,és szentkönyvre sem nagyon hivatkozik.A zen nem filozófiai iskola, mert nem teória,sőt a súly éppen az életrendre esik.A zen nem szekta, vagyis nem leszűkült vallás,mert amit tanít az éppen a minéltágasabb és minél szabadabb.” Hamvas Béla„Nem beszélek rá senkit, és nem beszélek le senkit, csak megmutatom, hogy mit kell tenni.” Szabhadanam dhammadanam dzsanati – a lét minden java közül a legfőbb a tanítás java.
A nem született, nem teremtetett közvetlen tapasztalása
A zen egy út. Egy út, amelyen keresztül megszabadulunk gondolataink zűrzavarától, a nyugatlanságtól, a folyamatos és nyugtalanító zsongástól, ami a tudatunkat terheli, egy út, amelyen keresztül eljuthatunk legmélyebb gyökereinkig, odáig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában, honnan jöttünk, hová megyünk.A zen gyakorlata során, tudatunk lecsendesítésén keresztül, a zűrzavaros gondolatok megszűnésével választ kapunk a ezekre a kérdésekre, jóllehet ez olyan tapasztalati válasz, amely nem foglalható szavakba.
Sok út van, a zen ezek közül az egyik. Nem tagadható, hogy nem mindenkinek való, mint ahogy különböző személyek vagyunk, különböző tulajdonságokkal, így és eképpen különbözőképpen juthatunk el a nyugtalanság megszűntetéséhez, és ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához, – és a zen ezek közül az egyik.
Ezt a választ, amelyet mindenkinek magának kell megkeresnie, és megtalálnia. Nincs más lehetőség. Ennek a válasznak a megtalálásához egy gyakorlat segít, amelynek neve zazen. A zazen ülő meditációt jelent, amely során a lélegzetünkre figyelünk.
Tehát a zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég olvasni, nem elég újabb és újabb információval “gazdagodni”. Nem elég csak gondolkodni. Ahogy a zen mondja, “Bár tüzet mondunk, mégsem égetjük meg a szánkat!” Nem elég csak beszélni. Tenni kell, gyakorolni. Csak így szűntethető meg a nyugtalanság, a zűrzavar, és a válaszok is a gyakorlat által születnek meg, mindenki saját erőfeszítésének a következtében, és ez a válasz, – már csak azért sem, mert személyre szabott – , nem található meg sem a könyvekben, sem másutt, csak az emberben, a gyakorlóban önmagában. A válaszokat azonban kikényszeríteni nem lehet, azok az égő kérdések nyomán bukkannak fel. A zazen, a gyakorlat maga csak előkészíti azt, hogy a válaszok, a válasz felbukkanhasson, megjelenhessen, mint ahogy egy kertész elülteti a magot, öntözi a növényt, óvja nevelgeti, de hogy mikor virágzik ki az már nem az ő akaratának az eredménye, az megtörténik.
A zen maga a buddhizmushoz kötődik, de bárki gyakorolhatja a zazent. A zen gyakorlójának nem kell hinnie Buddhában. A zen felfogása szerint Buddha egy személy, aki megmutatott egy gyakorlati utat ahhoz, hogyan tudjuk megszűntetni a nyugtalanságot és hogyan tudunk lehatolni legvégső gyökereinkig, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában. Valójában. Mi a létünk, gyökere.
A zen útja nem kizáró, mindenki előtt nyitva áll, a zazent bárki gyakorolhatja. Nem számít az, hogy a gyakorló honnan jött, és milyen nézeteket vall. A zen a belső szabadság útja. A gyakorlás lényege éppen az, hogy túljussunk a személyes nézeteken, túljutva minden tanult, hallott és ránk kényszerített elképzelésen és nézeten, és eljussunk ahhoz az alaphoz, amely mindannyiunkban közös. Fontos megjegyezni, hogy a zen által, nem hogy elveszítenénk egyediségünket, beleolvadva valami megnevezhetetlenbe, éppenhogy megtaláljuk azt, akik valójában vagyunk, és megtaláljuk közös gyökereinket.
A nyugtalanság megszüntetésében és a válasz keresésében segít a külső mester, aki szinte kizárólag gyakorlati megjegyzéseket tesz a meditáció mikéntjére vonatkozólag. A mester célja nem az, hogy a saját képére szabjon, a mester célja az, hogy megszabadítsa a zen gyakorlóját a felesleges terhektől. De ez a megszabadulás kizárólag a gyakorlás útján lehetséges, a zent gyakorló aktív részvétele által. Ezért ad a mester kizárólag a meditációra vonatkozó segítséget. Azonban a zen gyakorlójától függ minden. Az, hogy kér-e tanácsot vagy nem, milyen erőfeszítést tesz, vagy nem. A zen alapelve: “Tapasztaljátok meg magatok!”
A zen pillére maga a gyakorlat, a zazen. Nem elég csak beszélni. A szó nem maga a tűz. Tenni kell! Elkezdeni a gyakorlást. A zen azoknak az útja,akik fel akarják számolni magukban a nyugtalanságot és a zűrzavart, akik készek arra, hogy ne csak beszéljenek, és megelégedjenek a kész válaszokkal, hanem maguk keressék meg azokat. Azoknak az útja, akik mernek kérdezni.
Tehát a zen útja, mint minden más, ahol eredményt akarunk elérni kitartást, és szorgalmat igényel. Nem tagadható azonban, épp a jellegéből kifolyólag, hogy erős átformáló ereje van. A zazen gyakorlása által a jellem változik meg. A zazen kohójában elég a felesleg, elpárolog a salak. A személy tisztává és áttetszővé válik, ehhez járul az a teremtő erő, amely minden helyzetben feltalálja magát. A tudat is világos és tiszta lesz, mentes a nehézségektől, terhektől. Nincs többé aggodalom a jövő és múlt miatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a zen gyakorlója felelőtlen lesz, éppen az ellenkezőjét. Annyit jelent, hogy hogy aggodalom és félelem nélkül, könnyedén teszi meg mindazt, amit meg kell tennie, és nem teszi meg azt, amit ne kell megtennie. A zen gyakorlója egyszerűvé és bölccsé válik. De ez a zazen gyakorlásának csak a hozadéka. A zen gyakorlása nem ígér semmit. De valami változik enélkül az ígéret nélkül is. Minden magától a gyakorlótól függ. A kertésztől, hogy a lehetőséget megteremtette-e a virágzásra.
Gyakori Kérdések a zenről
Mi az a zazen?A zazen csendes ülőmeditáció. Keresztbetett lábbal, féllótusz- vagy lótuszülésben helyet foglalunk a párnán, – esetleg lovaglóülésben, – és egyenes gerinccel, ölünkben összetett kézzel, nyitott szemmel ülünk. Törekedve a tökéletes testtartásra megfigyeljük a légzés és a tudat mozgásait. Átéljük létezésünk teljességét itt és most.
A gyakorlás teljes csendben történik?
Igen. Gyakorlás közben nem hallgatunk zenét és nem beszélgetünk. Teljes csendben mozdulatlanul ülünk a légzésünket figyelve.
Mi történik a gyakorláson?
Megérkezés után átöltözünk (olyan laza viseletbe, amelyben kényelmesen tudunk hosszabb időn keresztül behajlított lábbal ülni) Rendszerint 25 percig ülünk zazenben, melyet 5 perc sétálómeditáció (kinhin) követ. Egyszerre általában 1-2 órán keresztül gyakorlunk ily módon. Az utolsó 25 perces zazen után – séta helyett – leborulást végzünk háromszor, ezzel zárjuk a gyakorlást. Átöltözünk, az esti zazen után rendszerint teázás, rövid beszélgetés.
Mennyibe kerül a részvétel?
Közösségünkben a gyakorlás ingyenes, adományokat elfogadunk.
Milyen testi előfeltétele van a gyakorlásnak?
Széken, illetve sámlin is lehet ülni, mi általában egy kb. 15 cm vastag párnán ülünk, célszerű boka-, térd- és csípőízületet lazító nyújtógyakorlatokat ill. ülő alapászanákat (gyémánt-, lótusz-, féllótusz-, könnyűülés stb.) végezni előgyakorlatként. Javasolt a mértékletesség, a vegetárius étrend, továbbá a tartózkodás az élvezeti mérgektől (alkohol, nikotin, narkotikumok és tudatmódosító gyógyszerek stb.).
Nők is gyakorolhatnak?
Nők és férfiak egyaránt gyakorolhatnak zazent.
Milyen életkorúak gyakorolhatják a zazent?
Nincs meghatározott életkor. Kortól függetlenül szívesen látunk mindenkit. Mind a felnőttek, mind a gyerekek személyiségére kreativitására, fegyelmére a gyakorlás erős, és pozitív hatással van.
Én keresztény (v. más egyéb) vallású vagyok. Gyakorolhatok-e?
Igen, bármilyen vallású embert szívesen látunk. Ám a zenben az azonosságok a fontosak, nem a különbségek. Nincs teológiai vita, a hangsúly a közvetlen spirituális tapasztalatra esik, ahol a fogalmak már nem érvényesek.
Miért kell csoportban gyakorolni a zazent?
Nem szükséges csoportban gyakorolni. A csoportos gyakorlás egy lehetőség, csakúgy, mint az egyéni gyakorlás.Mindkettőben találhatsz előnyöket és hátrányokat, tudatállapotodtól függően. Mindazonáltal a csoportos gyakorlásnak különleges ereje és hangulata van.
Milyen zen irányzatot követtek?
Rinzai. Gyakorlásunk külsőségekben szegény, lényege: a zazen.
Hogyan léphetek kapcsolatba veletek, ha zazent szeretnék gyakorolni, vagy ha további kérdéseket szeretnék feltenni?
Mindenkit szívesen látunk a Posticumban, vagy emailben a Posticum címén. Aztán, ha alakalom adódik, egy rövid személyes elbeszélgetés során válaszolunk a kérdésekre és egyeztetjük a gyakorlás pontos idejét és helyét.
Onedropzendo
A Onedropzendo alapító tagjai, akik már 1 – 2 éve zen gyakorlók voltak, 1998 – ban találkoztak először Shodo Harada Roshival egy Magyarországon, Dobogókőn rendezett sesshin (elvonulás) keretében. Épp az ezredforduló évében, 2000 – ben érett meg az alapító tagokban az elhatározás, akik ekkor már mind töltöttek hosszabb rövidebb időt a japán Sogenji kolostorban, amelynek Shodo Harada zenmester az apátja, hogy a japán Rinzai iskola hagyományát vállalják fel, és ezáltal csatlakoznak Shodo Harada Roshi vonalához, a Roshit tekintve vezető mesterüknek. Ekkor alakult meg a magyarországi csoport.A Onedropzendo tehát a Rinzai iskola vonalába tartozik. Ez azt jelenti, hogy un. koanokat is használ. A koan olyan kérdés, illetve kérdés felelet, amelynek, racionális megoldása nincs, de van intuitív, tapasztalati válasza. (pl: “Most, itt, mutatsd meg, milyen volt az arcod, mielőtt apád és anyád megszületett!”)
Ezen a vonalon a hagyomány szerint koant csak a Roshi ad, és adhat, és ő az, aki ezt az intuitív választ ellenőrzi is a személyes beszélgetéseken, az un. sanzeken. A sanzeneken történik a tanítvány elmélyültségének a felmérése is, és a segítség megadása a Roshi által. Ez a segítség egy koan is lehet. A Roshi tanítása teljesen személyre szabott, mégis általában koant csak egy bizonyos elmélyült állapot elérése után ad, de ez sem biztos. (Előfordulhat, hogy a tanítvány soha nem kap koant, de az is, hogy nagyon hamar. E két helyzet azonban nem feltétlen jelneti azt, hogy elmélyültségükben különbség van egyikük, vagy másikuk javára.)
2012-ben a magyarorszagi Onedropzendo vezetője meghívást kapott a Posticumba, hogy rendszeres gyakorlást vezessen, illetve a ház spirituális programjainak vezeője legyen. így 2012 júliusától megindult a zen gyakorlása a Posticumban, illetve ezzel együtt elindult egy erdélyi, Romániai csoport is. A csoportnak és a gyakorlásnak beletagozódva a Posticum rendjébe és szellemiségébe a Posticum ad helyet.
Yamada Mumon Roshinak, a rinzai iskola egyik legnagyobb mesterének Dharma-örököse. Harada Roshi huszonkét éves korában kezdte a gyakorlást, amikor 1962-ben belépett a Shokofu-ji monostorba. 1982-ben kapta meg a Dharma átadást, és az engedélyt arra, hogy taníthasson. Harada Roshi jelenleg a Japánban található Sogen-ji kolostor apátja. Tanítványai alapították a One Drop közösségeket világszerte, amelyek állandó kapcsolatban állnak a Sogen-ji kolostorral. Ezekbõl a közösségekbõl a gyakorlók rendszeresen látogatnak Japánba, hogy tudásukat, tapasztalataikat tovább mélyítsék.
Szaladják "Taikyo" IstvánFilmrendező, játékfilmoperatőr. Fotóművésznek készült, 1993-ban végzett a Színház – és Filmművészeti Főiskolán, játékfilmoperatőr szakon. Rendezései többek közt az Aranymadár című rövidfilm, majd néhány évvel később a Madárszabadító, felhő, szél című nagyjátékfilmje.
Első mesterének Hamvas Bélát tartja. Hamvas tanításai nyomán kezdte el keresni a saját útját, szellemi ismereteit a szent iratok, valamint a tradicionalisták René Gueneon, Julius Evola, Ananda Coomaraswami, tágították. 1990-ben fordult Buddha tanításai felé, 1993-ban vett menedéket Bodhgayában. 1997-ben a művészeteken keresztül találkozott a zennel, 1998-tól Shodo Harada Roshi tanítványa.
2000-ben és 2011-ben kolostori elvonuláson vesz részt a Sogenji kolostorban Japánban Harada Roshi vezetésével, 2001-ben fogadalmat tesz, a Roshi hivatalosan is tanítványává fogadja és a “Taikyo” nevet adományozza neki. Jelenleg a magyarországi, és romániai Onedrop közösség vezetője.
Forrás: Posticum.ro
Zazen.hu