A Sóbógenzót, a japán buddhizmus szent könyvét 1231. és 1253. között
állította össze Dógen zendzsi, a szótó zen alapítója. Ez a mű mostanában
nagy érdeklődést vált ki, és nemcsak azok körében, akik Japánban
tanulmányozzák a buddhizmust, hanem azok között is, akik a mai élet
bármilyen tudományágában végeznek kutatásokat: filozófusok,
pszichológusok, orvosok, matematikusok, fizikusok, stb.
Mégsem fordították le mostanáig semmilyen nyelvre sem teljes
egészében, csak néhány részletet közöltek idézetként különböző művek
szerzői.
Ezért határoztam el, hogy franciára fordítva közreadom ennek
az alapvető műnek három fontos fejezetét és a többi fejezet
összefoglalását. Ragaszkodtam ahhoz, hogy akár az irodalmi érték
rovására is a lehető legpontosabb fordítást adjam, nehogy hűtlenné
váljak a szerző szelleméhez. Ha tanulmányozni akarjuk a keleti tudatot,
és mély eredetiségében meg akarjuk érteni, el kell olvasnunk a
Sóbógenzót.
Ez a könyv nemcsak a zen buddhizmus lényege, hanem a
keleti filozófia, kultúra lényegét is képviseli, legyen az akár indiai,
kínai, vagy japán. A modern korban még ezekben az országokban is nehéz
megtalálni a keleti gondolatot tiszta állapotában. Összesűrítve
megtalálhatjuk ezt ebben a könyvben, melynek nemcsak vallásos jelentése
van, hanem a Kelet kulturális és különösen filozófiai arcát is
megismerteti velünk.
De túl az orientalizmuson, és a túl a valláson,
ez a könyv az egész emberiség számára módszert nyújt a belső szabadság, a
boldogság, az univerzális béke és az örök igazság megtalálására.
Japánban
mindenki egyetért abban, hogy a Sóbógenzó olyan könyv, amelybe nagyon
nehéz behatolni, még az igen művelt és intelligens emberek számára is,
mégpedig a következő három ok miatt:
1. E könyv szándéka az, hogy
elmagyarázza, hogyan tanulmányozzuk és ismerjük meg határtalan és
állandótlan életünket és tudatunkat, amelyet nem lehet semmilyen időben
és helyen sem rögzíteni. Senki sem tudja megragadni, és logikus
érveléssel vagy klasszikus kategóriák szerint pontosan elmagyarázni.
Dógen
mester ezzel szemben teste és tudata tapasztalatait írta le a lehető
legnagyobb mélységben. Így lehet, hogy azok számára, akiknek nincs az
övéhez hasonló tapasztalatuk, főleg a keletiekénél logikusabb és
analitikusabb tudatú nyugatiak számára, ennek megértése nehéz..
A Sóbógenzó nem logikai értekezés. Nem is illogikus. Túl van minden logikán.
2.
Ez a könyv rövid és egyszerű mondatokkal íródott, melyek Dógen
gondolkodásának lényegét fejezik ki: „Ha a kezetek nyitva van, mindent
megkaphattok.” (1. fej.: Bendóva). „Elmagyarázni egy álmot az álomban
nem más, mint illúzióteremtés az illúzióban, vagy a szatori megtalálása a
szatoriban.” „Az álom az egész univerzum.” (38. fej.: Musu-szecumu).
Ezeket
a mondatokat nem lehet gyorsan, olvasás közben és tisztán logikus
szemszögből nézve megérteni. Sokáig kell tanulmányozni őket, és
gondolkodni kell rajtuk, hogy megértsük mély jelentésüket.
3. Ezt
a könyvet Dógen mester egy egész élet zazen gyakorlása után írta.,
vagyis tiszta tudattal, és határtalan intuícióval anélkül, hogy
bármilyen koncepció vagy logikus és formális rendszer vezette volna,
amilyenekkel a nyugati filozófiai gondolkodásban találkozunk. Így ha
csak azokat a diszkurzív, szükségszerűen korlátolt ismereteket használva
olvassátok, melyeket meg tudtatok szerezni, félő, hogy összezarvarja a
fejeteket, és ugyancsak nehéznek tűnhet.
Ha azonban hosszú zazen
gyakorlás után sokszor elolvassátok, könnyen meg fogjátiok érteni, és
biztosan csodálatos kincset találtok benne: az igazságot. Dógen mester
azért írta ezt a könyvet, hogy arra ösztönözzön, gyakoroljátok a
spiritualitást az életben, nem pedig azért, hogy pusztán a szövegeit
tanulmányozzátok.
Taisen Deshimaru
1970. január 4., párizsi dódzsó
1. A Sóbógenzó felépítése
A jelentés
A cím jelentése
A só kinaiul és japánul azt jelenti, igaz, helyes, legmagasabb, legnagyobb, abszolút.
A
bó jelentése dharma, örök, halhatatlan, unverzális, mozdíthatatlan
igazság. A a sóbó tehát azt jelenti, a legmagasabb elv, abszolút
igazság, a buddhizmus lényege. Buddha kijelenti: „a dharma abszolút és
egyedüli igazsága az, amit megtapasztaltam. Ez az igazi nirvana és a
bódhi (szatori), eredendő tudatom, igazi tisztaságom, igazi
buddhatermészetem.”
Buddha közvetlenül átadta ezt a sóbót első
tanítványának, Mahakásjapának. Ő volt az egyetlen, aki ezt egészében és
teljes mélységében megértette.
Gen szemet, szemgolyót, legfontosabb
pontot, alapelvet jelent. Egyúttal jelenti azt is, felébredni,
visszatérni az igazi értelemhez, az eredendő tudat normális állapotához
és végül elérni a szatorit.
Zó azt jelenti raktár, tárház, valamint azt, hogy kincstár.
A
sóbógenzó tehát azt a kincstárat jelenti, amelyben a legmagasabb,
legszélesebb, legmélyebb igazságot, a dharma lényegét, Buddha tudatát
őrzik.
Az egész jelentése
A sóbógenzó az egész univerzumot
jelenti, vagyis nem csak arra vonatkozik, ami helyes, hanem mindenre,
ami az univerzumban létezik. Mindannak, ami létezik, buddhatermészete
vagy sóbógenzója van. Minden egyformán fontos, másrészt viszont minden
létezőnek megvan a maga karmája, mindegyiket megkülönbözteti a karmája
és így mindegyik független. Amikor látunk egy tehenet, az egész állatot
látjuk: a fejét, a szarvait, a farkát, amelyek az állatot alkotják, de
ezek a különböző részek szintén feloszthatók bőrre, húsra, csontra, stb.
A
Sóbógenzó lényegét nem lehet beszéddel vagy mondatokkal elmagyarázni.
Azt a csendes megértésnek kell átadnia, „lelkemtől lelkedig”, a zen
gyakorlásában tapasztalt mestertől a tanítványnak, aki kölcsönös
megértésben megtapasztalja azt.
Dógen mester Sóbógenzóját saját
vallásos tapasztalásának kikristályosodásaként írta meg. Hogy
megérthessük, meg kell tapasztalnunk. Az ő tapasztalása a zazen
gyakorlását jelenti. Gyakorlás nélkül, korlátolt ismereteinkkel nem
tudjuk mélyen megérteni. Tudatunkon belül kell megtalálnunk, amely
tartalmazza ezt a kincset.
Belső forradalmat kell kirobbantanunk és
figyelmesnek kell lennünk, hogy felébresszük magunkban a sóbógenzót,
amely legmélyünkön található.
Valójában a zen hagyomány szerint mindazoknak, akik ezt a könyvet el akarják olvasni, zazent kell gyakorolniuk.
Csak
kevesen vannak, akik talán végül bele tudtak hatolni. Azok, akik hosszú
ideig, tíz vagy húsz évig folytatták a zazen gyakorlását igazi mester
felügyelete alatt. Csak hosszú idő után, a gyakorlás révén tudjuk
megérteni.
Ez azt jelenti, hogy nem csak a szemünkkel olvassuk, hanem egész lényünkkel és a zazenről szerzett tapasztalatunkkal.
Röviden,
a Sóbógenzó a zazen gyakorlását jelenti, a zazen pedig behatolást
jelent minden jelenségbe, minden létezőbe, az univerzumba, testünk,
tudatunk, tapasztalatunk révén.
A könyv megírása
A Sóbógenzó Dógen főműve. Kilencvenöt különböző hosszúságú fejezetből áll.
Dógen
mester, hosszú kínai utazása után Japánba visszatérve, kifejtette
tanítványainak a Nyózsó mestertől kapott tanítást, amely a szótó zen
lényegét alkotja.
Mivel nem volt saját temploma, hét templomban írt és tartott előadásokat egymás után:
* az Annjó-in templomban Fukakuza faluban, Kiotó közelében,
* a Kósó-dzsi temlomban Udzsi faluban, Kiotó közelében,
* a Rokuharamicu-dzsi templomban, Kiotóban,
* Hatanó úr házában Kiotóban,
* Zendzsi hegyén a mostani Eihei-dzsi templom hegyei között,
* a Kippó-dzsi templomban (a mai Eihei-dzsi temlom) és
* a Daibucu-dzsi templomban.
Ezek
az előadások huszonhárom évet öleltek fel, Góhórikava mikádó korában a
Kanki éra harmadik évétől a Kensi éra ötödik évéig Gófukakusza mikádó
korában (ami az 1231.-től 1253.-ig terjedő időszaknak felel meg).
Dógen
mester halála után tanítványai összegyűjtötték jegyzeteiket, és olyan
szövegekkel egészítették ki, melyeket alkalmanként maga Dógen mester írt
le.
Így állították össze a Sóbógenzót.
A könyv szelleme és koncepciója
A Sóbógenzó kilencvenöt fejezete különböző problémákat tárgyal, melyeket a következőképpen lehet csoportosítani:
1. A szótó zen lényege (Bendóva)
2. Minden jelenség kóan (Gendzsó-kóan)
3. A buddhatermészet (Bussó)
4. A tér és idő filozófiája (Udzsi)
5. A zen és a természet (Keiszei-szansiki, Szanszuigjó)
6. Tanulás testtel és tudattal (Sin-dzsin-gakudó)
7. A tanítás átadása (Sisó, Dzsuki, Den-e)
8. A kesza (Kesza-kudoku és Den-e)
9. A szútrák (Maka-hannja-haramicu, Kannin, Bukkjó, Hokke-ten-hokke)
10. A mindennapi élet és a zazen (Gendzsó-kóan, Szendzsó, Gjódzsi, Sisobó, Szenmen, Hacsi-dainingaku)
A zazen gyakorlása (Bendóva)
Ebben
a könyvben Dógen mester mindig arra a tényre helyezi a hangsúlyt, hogy a
buddhizmus lényege és alapelve csakis a zazen gyakorlása, és hogy ez se
nem a dzsó (meditáció) se nem a dzsó gyakorlása, mivel az csak a
következő három összetevő egyike:
Kai (szíla) az előírások, dzsó
(meditáció) és e (bölcsesség a szútrák hallása által), amelyek a
buddhizmus tanulmányozásának kiinduló pontjai.
Dógen szerint zazenben
ülni nem más, mint a nirvána. A zazen gyakorlása nélkül nem lehet
elérni a szatorit, vagyis a zazen gyakorlása nem más, mint a szatori.
Dógen
mester filozófiája nem dualista filozófia. A zazen által elért igazság
az a forrás, amely hic et nunc mindennapi valóságában táplálja
életünket.
Ez az igazság, vagyis a buddhatermészet, ott rejlik minden emberi lény legmélyén.
Buddha azt jelenti: igazi tudati szabadság, az emberi lény függetlenségének természete.
A
zazen gyakorlása önmagában teljes módszer, a legrövidebb út az igazság
felé. A zazen gyakorlása közben elengedhetetlen tudati hozzáállás az ego
teljes feladása, a haszon-nélküliség, minden saját hasznunkra irányuló
cél hiánya. Így kerülhetünk harmóniába az univerzummal.
A szatori egyszerűen nem más, mint a musotoku (haszon-nélküliség és az ego feladása).
Íme egy példa erről a filozófiáról:
„Világegyetemünkben
minden dolognak megvan a maga függetlensége és a maga méltósága. A
Napnak, a Holdnak, a csillagoknak, a hegyeknek, a folyóknak, a
növényeknek, a fáknak, a madaraknak, az állatoknak, a bogaraknak, a
halaknak, minden dolognak, még azoknak is, amelyek látszólag
élettelenek, megvan a maguk függetlensége és a maguk méltósága, vagy más
szavakkal, birtokolják az alapvető életet.”
Ezt az életet, amely
közös minden dolog és minden lény számára, hívhatjuk buddhának is.
Mivel a buddha minden lény és dolog számára közös, olyan értelemben,
hogy minden dolgot és minden lényt ismer úgy, ahogy azok vannak. Ezt az
ismeretet, amelyet birtokol, hívják a végső szatorinak, ami a tudat
normális és eredeti állapotát is jelenti, a visszatérést a
bölcsességhez, az igazi belső szabadsághoz.
Az univerzumban minden
lény és minden dolog csak a többi lénnyel és a többi dologgal való
együttélése alapján létezik. Egy lény vagy egy dolog függetlensége
minden lény és minden dolog kölcsönös függésének eredménye.
Minden jelenség kóan (Gendzsó-kóan)
Az univerzum minden jelensége örök igazsággá, igazi zenné válik, a zen igazságává.
Az
igazi zen magában foglalja az univerzum összes tényleges jelenségét, és
az igazságot elérhetjük a zazen gyakorlása révén. Ez a fejezet az
életerő irányításával is foglalkozik a mindennapi életben.
Dógen
mester azt írta: „A buddha útjának tanulmányozása önmagunk
tanulmányozása. Önmagunk tanulmányozása önmagunk elfelejtése. Önmagunk
elfelejtése pedig azt jelenti, hogy a kozmosz minden létezője igazol
bennünket.”
A szatori olyan, mint a vizen tükröződő hold, hiszen a
hold nem lesz vizes, és a víz sem kavarodik fel. A holdfény széles és
mély, de tükröződhet egy pocsolyában, egy harmatcseppben vagy egy
fűszálon is…
A buddhizmusban három nézőpont van, háromféleképpen lehet a dolgokat látni, figyelembevenni:
1. Ha körülnézünk, látjuk, hogy az univerzumban minden létezik, az
illúziók a formák léteznek, a szatori létezik, a gyakorlás, az élet, a
halál, az emberek léteznek.
2. Semmi sem létezik, minden dolog ku
(szunnyata, üresség) minden csak „látszólagos” ebben a pillanatban,
minden illúzió. Ez a buddhizmus általános nézőpontja.
3. Az igazi
buddhizmus túllép ezen a két koncepción, a jelenségek „létezésén és
nem-létezésén”. Például: „Az élet és a halál létezik, de a halál nem
létezik, hanem az életben foglaltatik benne.”
Ez a legmagasabb koncepció.
„Még ha szeretjük is a virágokat, elhervadnak, még ha utáljuk is a gyomokat, nőnek.”
Így tehát az első nézőpont analítikus, a filozófia és a reletivitás nézőpontja.
Nemcsak
a tudomány nézőpontja, hanem a józan észé is. Minden dolog létezik. A
buddhizmusban is. Ez a racionalista és realista nézőpont.
A második
nézőpont idealista, az abszolút értelemhez intéz felhívást, de dualista
is, és csakis negatív. Minden üres, minden „egy”. Ez filozofikus út, de
ez nem az teljes igazság.
A harmadik nézőpont túlhalad ezen, és
minden jelenségben felismerteti velünk a két előző elképzelést. Mindent
magában foglal: jót és rosszat, igazságot és illúziót, aktivitást és
passzivitást, formálist és kötetlent, életet és halált, árnyékot és
fényt…
Egyesítenünk kell az ellentéteket, össze kell kötnünk az örökkévalóságot és a múlandóságot.
Az igazi buddhizmus számára minden jelenség Buddha igazsága.
A buddhatermészet (Bussho)[1]
Ezt a témát a következő fejezetek tárgyalják:
1. fej.: Buddhatermészet
7. fej.: Az egész univerzum csak egy gyöngyszem fénye, a tudatunk fénye
18. és 19. fej.: Tudatunkat nem tudjuk teljesen megérteni tudatosságunk segítségével, mert tudatunk korlátlan
38. fej.: Az álom az álomban
44. fej.: A Buddha és minden nagymester tudata
47. fej.: Az egész univerzum a mi tudatunktól függ
48. fej.: A buddhatudat és a buddhatermészet
54. fej.: A dharma természete (hasonló a Bussóhoz)
80. fej.: Természetfeletti erők: meg tudjuk érteni mások tudatát
Kommentár:
A
tudatosság problémája jobban ki van fejtve Dógen filozófiájában, mint a
napjainkig kidolgozott nyugati filozófiákban. Az utóbbiak közül
idézhetném Kantét (1724-1804), aki a „transzcendentális tudatállapotról”
beszélt, Emersonét (1803-1882) és Bergsonét (1859-1941), aki 1901-ben
kijelentette, hogy a XX. századi pszichológia fő kérdései az intuíció és
a tudatosság kérdései lesznek. A nyugati pszichológusok, tudósok,
filozófusok kutatásai napjainkban valóban ebben az irányban haladnak.
Dógen
mester a XIII. sz elején fejtette ki eméletét, amely leírja a legjobb
módszert a tudat eredeti, normális állapotának megtalálására: a zazent.
Sákjámuni Buddha mondta:
„Minden emberi és állati lénynek buddhatermészete van, amely mindig jelen van bennük és megingathatatlan.”
Ha
nem gyakoroljuk a zazent, nem tudjuk megtalálni és felismerni ezt
tudatunkban. Hiba lenne azt hinni, hogy most buddhák vagyunk, mert van
buddhatermészetünk. Szinte minden ember megtalálja és felismeri, de
mivel ez a karmájukon keresztül történik, elveszítik az utat, labilisak,
zavarodottak, és nyugtalanok.
De minden buddha megtalálta és felismerte karma nélkül. Így teljesen természetesen buddhává váltak.
Az
igazi buddhatermészet azt jelenti, nem megállni egyetlen dolognál sem.
Ez egyben „a tudat igazi belső szabadságát” is jelenti, „bármilyen
mástól jövő megszorítás nélkül”.
Ez nem egyfajta megvilágosodás, vagy
különösebb lángralobbanás, és nem jelent semmilyen különleges
tudatállapotot. Épp ellenkezőleg, ez a legnormálisabb tudatállapot.
Azt
gondolni, hogy a bussó, a buddhatermészet úgy létezik bennünk, mint egy
gyümölcs magja, szintén hiba. A bussó magja nem formaként létezik,
hanem ku (szunnyata). A zazen gyakorlása által meg lehet találni, mivel
ez maga a zazen. Amikor feladjuk egónkat és dogmatizmusunkat,
harmóniában és egyetértésben vagyunk az egész univerzummal, akkor
képesek vagyunk megtalálni és felismerni magunkban ezt a természetet.
Világos, mint a telihold fénye.
Nemcsak
egy élet folyamán létezik, hanem a halál után is. Magában foglalja
legmagasabb tudatosságunkat, de nem maga a tudatosság. Ez az
egyetemesség, és az örökkévalóság.
Az idő és a tér filozófiája (Udzsi)
E filozófia szerint az idő már lét.
Az egész lét az idő, az egész lét az idő folyama.
Az idő folytatódik, és máról holnapra jut, holnaptól máig, mától máig, és holnaptól holnapig.
Az idő folyamat, de nem olyan, mint a szél vagy az eső, mely Keletről Nyugatra halad.
Nem
csak a múlt, hanem a „most” is: ebben a pillanatban, ezen a helyen kell
megragadni, még ha csak egy lélegzetvételnyi ideig is.
Pont ebben a
pillanatban teljesen és intenzíven meg kell élni. Ebben a jelen
pillanatban meg kell tennünk mindent, ami tőlünk telik, minden
energiánkat egyetlen dologra kell koncentrálnunk, és amikor ezt tesszük,
tudatunk az univerzum összes jelenségét befolyásolja.
Dógen ezt az
udzsi nó dzsikon és udzsi gendzsó kifejezésekkel magyarázta el,
amelyeket úgy adhatunk vissza, mint „itt és most” vagy „pillanatnyilag”.
A
Zen az íjászat lovagi művészetében című írásában Herrigel professzor a
japán mudzsó és muga szavakat „nyitott tudatnak” vagy „az ego
feladásának” fordítja. Ez „az az állapot, amikor nem gondolkodunk,
tervezünk, kívánunk és nem várunk semmi meghatározottat. Amikor
ugyanolyan képesnek érezzük magunkat a lehetségesre, mint a
lehetetlenre, egy nem befolyásolt erő teljességében, ez az az állapot,
ahol minden szándék és egoizmus idegen, amelyet a mester tisztán
spirituálisnak ismer el.” Valóban tele van spirituális tudatossággal,
„igazi tudati jelenvalóságnak” is nevezhetjük. Ez mély összhangban van
Dógen mester időről alkotott filozófiájával: „Végülis tudatosságunk maga
az idő. De az idő semmi, vagy minden. Így tudatosságunk minden
koncentrációja átalakul nem-tudatossággá.”
Dógen mester e fejezet
utolsó oldalán ezt írja: „Testünk minden tette, legyen akár csak egy
szemöldökráncolás, vagy egy kacsintás, szintén az idő.
A hegyek és a tenger is az idő.
Ha az idő megtörik, a hegy is megtörik, ha a hegy és a tenger halhatatlan, az idő is halhatatlan.”
A zen és a természet (Szanszuigjó, Keiszei-szansiki)
9. fej.: A folyó mormogása a völgyben, és a hegy színe — Keiszei-szansiki
14. fej.: A hegy és a folyó szútrája — Szanszuigjó
A
japán zent erőteljesen befolyásolta a kínai csan, és Lao-ce valamint
Szao-ce filozófiája, mely nagyon közel áll a természethez, és egészen
más, mint az indiai meditáció.
Szao-cét nem sokkal halála előtt
megkérdezték, milyen temetési szertartást kíván magának. Azt felelte,
hogy nincs szükség szertartásra, mert birtokában van egy óriási koporsó,
az univerzum, az ég és a föld, mely sokkal szebb, mint egy kis
fakoporsó, hogy a díszítést a napsugarak és a holdfény adják majd, nem
lesz szükség sok résztvevőre sem, mert a hegyek, a folyók és minden
létező társaságul szolgál majd. Semmi másra nem lesz szüksége. Erre egy
tanítványa megjegyezte: „Ha kinn hagyjuk a testét a földön, a keselyűk
és a hollók felfalják.” Szao-ce így válaszolt: „Persze, ez igaz, de ha a
földbe temetnétek, akkor a hangyák és a férgek falnának fel, tehát
ugyanaz történne. Nem szabad válogatnotok az állatok között. Ezt a
természetre kell bízni.”
Dógen mester nem mulasztja el a zen és a
természet közötti kapcsolat magyarázatát. Megtalálja a zent minden
természeti jelenségben. Volt egy költő, aki a hegyek színeiben Buddha
arcát ismerte fel, és Buddha hangját hallotta a patak csobogásában.
A hegyek színe,
A folyó éneke,
Minden dolog
Buddha arca és hangja.
Kiadott hagyományos versesköteket is, melyek egyike a híres Szansó-dó-ei, A fenyvesek éneke (amelyet az Eihei hegyén írt).
Majdnem
minden bölcs a hegyek között élt. A hegyek nemcsak tartózkodási
helyükké váltak, hanem tudatuk szülőföldjévé is. És tudatuk maga is a
forma és hely nélküli heggyé vált. Tudatuk és a hegy eggyé vált.
Még
akkor is, ha egy zajos városban éltek volna, tudatuk mindig azonos lett
volna azzal, amilyen a hegyek között volt, semmi nem befolyásolhatta
volna.
Így a nagy bölcsek és mesterek számára bármilyen hely, ahol
vannak, vagy ahol elhaladnak, heggyé, folyóvá, és ragyogó természetté
válik.
DÓGEN MESTER VERSEI
(A Szan Só Dó Eiből)
I.
Ahegy csúcsától a lábáig
Azt éneklik ma a tücskök,
Nem, inkább kiabálják: ez a nap elmúlt, elmúlt…
II.
A hegy csúcsától a lábáig
A tavasszal nyíló
Virágok és illatuk
A viharban.
III.
Melyik az igazi tudatom?
Meg nem mondhatom
Nézd csak a hegyen
A havat és a jeget.
IV.
“Ki a Buddha?”
-Nézd meg a cseppköveket
Szegény remetelakom tetején.
V.
A hegyen
A nyári holdfény árnyékában
Szentjánosbogár száll;
Mily törékeny a fénye!
VI
Nem kell, hogy Buddhává váljak,
Túl buta vagyok,
Szerzetes akarok lenni, és utazni
Elvegyülve a szegény néppel,
Mint égen szálló felhők,
Mint patakban folyó víz.
Tanulni a testtel és a tudattal (Sindzsin-gakudó)
Testünkkel
és tudatunkkal kell tanulnunk. Az egész univerzum a ti testetek.
„Gakudo vari jü en nari”: a tanulás rejtély és mélység.
Mi az, hogy mélyen, valóban megtanulni?
Azt jelenti, hogy nem vitatkozunk igazról és hamisról, valódiról és illuzórikusról, arról, hogy mi a szatori, és mi nem.
Nem ilyen egyszerű.
Nem
szabad megállnunk az igazság vagy a hiba egyik oldalánál, mert az
életünk csak mélység. Ha csak racionálisak vagyunk, az élet másik
oldala, az irracionális és mozgó oldal megoldás nélkül marad.
Nem is
arról van szó, hogy csak irracionálisak legyünk, hanem arról hogy
szupraracionállissá váljunk. Mindig meg kell próbálnunk a hegy másik
oldalát, az eltakart oldalt is látni. Mivel csak a csúcsról látni
mindkét lejtőt.
“A szerzetes vonzalma a természet egyszerű szépsége iránt nem ugyanolyan, mint a hentesé, vagy a barbáré.”
Életetek valami, és halálotok is.
„Korlátolt
intelligenciátokkal, amely kategóriákban gondolkodik, nem tudjátok
megérteni mindezeket a dolgokat. Meg kell tanulnotok a testetekkel és a
tudatotokkal gondolkodni. Ez az igazi sindzsin-gakudó.[2]
A tanítás átadása (Sisó, Dzsuki, Den-e)
Dógen
azt mondja: „A dharma lényegét, másképpen mondva a Buddha tiszta
lényegét igazi mesternek kell tanítania, aki közeli tanítványokon
keresztül átadva örökölte Buddha tanítását, amelyet egyetlen örökösének,
Mahákásjapának adott tovább.”
A kesza, a bölcsesség és a hit ruhája (Kesza-kudoku és Den-e)
12. fej.: Kesza-kudoku: A kesza érdemei
13. fej.: Den e: A kesza átadása
Dógen mester a Sóbógenzó két fejezetét szentelte annak, hogy világosan kifejezze vallásos hitét a keszában.
Miért
fektetett ekkora hangsúlyt erre a kérdésre? Azért, mert azt gondolta,
hogy a vallás legmagasabb tárgyai nem a Buddha-szobrok, képek vagy
sztúpák, hanem a kesza. Mindazok a mesterek, akik mélyen gyakorolták az
utat, végül feladták a könyveket, és a kesza tanulmányozására szentelték
magukat, amelynek sokszor hangsúlyozták hasznosságát és jótéteményeit.
Egy mester számára keszájának átadása tanításának és zen tudatának
átadását jelenti.
Dógen mester sok magyarázatot adott a keszáról,
mert az ő idejében az igazi kesza hagyománya kiveszett Indiából és
Kínából. Mivel ez napjainkban is így van, újra le kell fordítani ezeket a
szövegeket.
A kesza nagyon egyszerű ruha, de ez a zen lényegének és a
buddhizmus szellemének szimbóluma. Dógen magyarázatai a keszáról a
következő részletekről szólnak: a Buddha által hordott keszák anyagának
minősége, színe, méretei, a kesza haszna, amely által a dharmát és a zen
filozófiát tanította. Az első keszát Buddha készítette és adta át
Mahákásjapának.
Dógen mester azt is tanította, hogyan kell kiszabni,
összevarrni, hordani és megőrizni. A kesza összeállítása egy rizsföld
barázdáit ábrázolja, az éhségét csillapító ember boldogságát jelképezve.
Végül
összegzi a kesza érdemeit, mondván: „elég, ha nem is egy emberi lény,
hanem akár csak egy állat is megérint egy hiteles mester által átadott
keszát, hogy csodálatos jótéteményei érvényesüljenek.” Azt is mondta: „A
kesza az ember spirituális győzelmi zászlaja az élet küzdelmében.” A
kesza egy másik neve „a spirituális győzelem ruhája”.
Ha a keszát
megvarrjuk, felvesszük és hittel tiszteljük, a rossz karma, mely ártott a
testnek és tudatnak, eltűnhet és átalakulhat jó karmává.
Ezen kívül,
ha mesterünktől kapott igazi keszát hordunk zazen gyakorlásakor, amit
tisztelünk is, akkor hasonlók lehetünk Buddhához, elérhetjük a
legmagasabb rendű boldogságot, az igazi szabadságot és a belső békét.
Teljesen buddhává válhatunk.
A kesza filozófiája nagyon mély. Azt
jelenti: „Megmenteni a lényeket, akik egyébként nem tudnának
megmenekülni.” A kesza összeállításához használt szövet eredetileg
elnyűtt anyag volt, amelyet arra ítéltek, hogy elrohadjon a földben. Ezt
kimosták, kivasalták, gondosan összeállították, és a legmagasabb rendű
ruhává vált.
Szívünkben van egy olyan elem, amit nem menthet meg az
erkölcs: minél mélyebbre szállunk le önmagunkban, annál nagyobbra növünk
a spirituális életben (só-dó-e).
Dógen mester hozzáteszi: „A kesza a
Buddha bőre, húsa, csontja, veleje, egész teste. A kesza viselése és
megértése a sóbógenzó átadását jelenti.”
A szútrák
2. fej.:
Maká-hannya-haramicu, vagy szankszritül Mahá pradnyá páramitá. A Pradnyá
páramitá szútrák összessége hatszáz könyvből áll, amelyeknek a
Hannya-singjó a lényege, a szíve, amiből a Hannya-singjó neve is ered:
Szív szútra.
21. fej.: Kangin: Hogyan olvassuk a szútrákat
43. fej.: Kuge: A ku virága, a ku filozófiája, a bölcsesség lényege
52. fej.: Bukkjó: A buddhizmus igazi tanítása
74. fej.: Tenborin: Három szútra
Dógen
mester a következőképpen határozza meg, hogy mik a szútrák: „Ezek azok a
tanítások (kuszenek, teisók), amelyeket Buddha a zazen gyakorlásának
elősegítésére adott, különböző tantörténeteket és példákat használva
minden témáról.
„Következésképpen - mondta Dógen - ha igazán meg
akarjuk érteni a ku (szunnyata) tanát, amelyen a szútrák alapulnak, nem
tehetjük másképpen, mint zazent gyakorolva, mert a ku elméletének virága
nem más, mint a zazen. E szútrák közül Dógen mester hármat
különösképpen tanulmányozott, elmagyarázta szellemüket és lényegüket, és
pontos tanácsokat adott arra, hogyan kell őket olvasni. Ezek a
következők:
I. Hannya singjó szútra vagy Szív szútra, japánul Maká-hannya-haramita, szankszkritül Mahá pradnyá páramitá szútr
II. Kongó-kjó vagy Gyémánt szútra (Vadzsraccsedika pradnyápáramitá szútra)
III. Mjó-hórenge-kjó vagy Lótusz szútra (Szaddharmapundarika szútra).
A mindennapi élet és a zazen
7. fej.: Szendzsó — Hogyan menjünk az illemhelyre
30. fej.: Gjódzsi — A nagy mesterek mindennapi élete
45. fej: Bodaiszatta-sisóbó — A bódhiszattva négy szabálya
56. fej: Szenmen — Hogyan mossuk meg az arcunkat
76. fej.: Dai-sugjó — Az emelkedett tudat szükségessége
79. fej.: Angó — A szessin
95. fej.: Hacsi-dainingaku — A nagy ember nyolc szatorija. Buddha utolsó tanítása halála előtt
Dógen
mester nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a mindennapi életben ugyanazt a
tudati koncentrációs hozzállást kell alkalmazni, mint a zazen
gyakorlása közben: felkeléskor, tisztálkodásnál, étkezéskor, munka
közben, másokkal való beszélgetéskor, stb.
A következő témák
mindegyikének külön fejezetet szentel: a felkelés, a fürdés, az
illemhelyre menés, stb módja. Egyébként a konyahaművészetről (Tenzó
kjókun – utasítások a szakácsnak), és az ételek elfogyasztásának
módjáról (Fusuku hanpó – az étkezési szertartások) két külön kiadott
kötetet találunk.
Dógen mester megtanít arra, hogy teljes
szabadságban éljünk, a gyakorlatba ültetve egy olyan filozófiát, mely
magában foglal minden ellentétet.
Ez a filozófia abból áll, hogy az
élethez mély és kifinomult tudattal álljunk hozzá, miközben erősek
maradunk a gyakorlásban, és feladjuk az egónkat.
Ezért hangsúlyozta
Dógen, hogyan viselkedjünk az életben. Mindig az ittoku isicut tanítja:
„Ha egyik kezünk kap, a másik veszít.”
A Sóbógenzóban elmagyarázza,
hogy a szerencsét mindig balszerencse, a balszerencsét pedig szerencse
követi, ezért semmi miatt nem kell nyugtalankodni az életben.
Néhány
keleti történet jól példázza ezt a filozófiát: egy majomidomár szokása
szerint négy marok földimogyorót adott majmainak reggel, és kettőt
délután. Egy nap elhatározta, hogy megváltoztatja az étrendjüket, és
reggel három marékkal adott nekik, délután pedig négyet. Első reggel,
amikor elmagyarázta nekik ezt a változtatást, a majmok dühbe gurultak,
mert azonnal a lehető legtöbb mogyorót szerették volna.
Az emberek az
életben olyanok, mint ezek a majmok. A halál pillantában az eredmény
ugyanaz lesz, de ők azonnal meg akarnak szerezni boldogságot, vagyont,
és megbecsülést.
Az életben az egyensúly és a harmónia megteremtése a
fontos. Nem szabad gyorsan akarni a sikert, mert az igazi siker a halál
után méretik meg.
Életünk korlátozott, de képzeletünk nem. Ha
hagyjuk a képzeletünket korlátlanul vágyakat építeni, nem találhatjuk
meg a boldogságot az életben. Mindig nyugtalanok vagyunk, tudatunk pedig
bonyolulttá válik. Ezért meg kell találnunk az igazi belső boldogságot,
és azt kell életünk forrásáva tennünk. Így mindig boldogok leszünk, még
ha a szerencse nem is áll mellénk. A balszerencsének semmilyen hatása
nem lesz tudatunkra.
Egy hagyományos keleti történet azt mondja, hogy
az ördög bilincsbe vert bennünket, a paradicsom királya pedig csak a
spirituális embernek nyitja meg, aki megtalálta a hitet és elérte az
igazi belső szabadságot. Mesterem, Kódó Szavaki mindig azt mondta, hogy
azok a fák, amelyek haszontalanok a társadalom számára, sokáig élnek. A
hasznos fákat azonban hamar kivágják. Belül kell erősnek és értelmesnek
lennünk, nem baj, ha kívülről butának tűnünk. Aki belül magasabb rendű
értelemmel bír, annak a legbutábbakhoz kell hasonlítania.
Végezetül
Szao-ce történetét idézem, akinek a császár felajánlotta a
miniszterelnökséget. Szao-ce elutasította, és azt mondta a császárnak:
„Bizonyára sok megbecsülésben lenne részem, ha miniszeterelnök lennék.
De nézze meg, mi történik a szent tehenekkel: jól táplálják őket,
csodálatos leplekkel fedik le őket, de cserébe ott kell lenniük a
szertartásokon, és akkor keserűen megbánják, hogy nem lehetnek egyszerű
tehenek, akik szabadon élhetnek a mezőn. Most szegény vagyok, de szabad.
Nem akarok miniszterelnök lenni.”
Dógen mesterrel összegzem: „Ha meg
tudjuk őrizni a zazen gyakorlása révén megszerzett koncentráció
tudatállapotát a mindennapi élet minden cselekedetében, akkor meg tudjuk
szerezni a tudat valódi szabadságát és a belső békét, és rájövünk, hogy
érdemes leélni az életet. Ez a legmagasabb rendű boldogság, a zen
tökéletessége, a zen célja.”
Kit ne lepne meg ennek a sorsnak a nagysága?
Ki
ne csodálkozna el ennek az életnek az erején? Jóllehet a Sóbógenzót
eddig csak japánok olvasták, ők is kevesen, teljes szívemből kívánom,
hogy ez a francia fordítás, bármily ügyetlen legyen is, számos olvasóhoz
elhozza Dógen mester szándékának helyes megértsét, és késztesse őket a
zazen gyakorlására, hogy megtalálják a remény fényét.
Forrás: Mokushozen.hu 
