Sunrjú Szuzuki: Tisztán ragyogó forrás (Zen tanítások a Szandókairól)

A Szandókait ősi szövegét megvilágító friss beszédeket olvasva újabb lehetőséget kapunk arra, hogy még mélyebbre tekintsünk Szuzuki rósi zen szellemébe. Ki-ki valóban eltöprenghet azon, mit is jelent észrevenni a hétköznapi életünkben folyamatosan jelen lévő nem-kettősséget. A tanítványoknak adott szellemes, meglepő válaszok már önmagukban is váratlan ajándékok, melyeket olvasva ismét rácsodálkozhatunk arra az elbűvölő hangra és meleg bölcsességre, amit a rósi korábbi beszédeiből a híres Zen szellem, a kezdő szellemből és a Nincs mindig úgyból már ismerni véltünk.

A Szandókai — vagyis Az azonosság és a különbözőség harmóniája — a zen buddhizmus fontos alapszövege. Jelentőségét mutatja, hogy a szertartások részévé vált, nap mint nap recitálják a zen kolostorokban szerte a világon. Tanítása az útkeresők számára korunkban éppolyan alapvető, mint amilyen keletkezésekor, majd másfél évezreddel ezelőtt volt. A mű vezérfonala az ellentétek egysége. Egy és sok, fény és sötét, üresség és jelenségek – ezek a létezés aspektusai, amelyek a kettősségek világában érvényesek, ám a végső valóságban feloldódnak, eggyé válnak. A későbbi nemzedékek mesterei ezt a gondolatot bontották ki, fejlesztették tovább, és a zen meghatározó tanítása lett. A vers szerzője, Szekitó Kiszen a hatodik pátriárka személyes tanítványa volt, és később az ő utódjától kapta meg a Dharma-átadást.

Részlet a könyvből:

Tanítvány: Amikor olyasmi történik, amitől szenvedek, egy részem érzi a fájdalmat, egy másik pedig igyekszik azt megérteni. Nem tudom, vajon azért próbálom-e megérteni, mert félek elengedni és csak érezni a fájdalmat, vagy pedig ez egy bölcs megértés.

Szuzuki rósi: Azért jelentkezik számodra ez a nehézség, mert saját magad miatt bonyolódsz bele a problémába. Amíg belegabalyodsz a személyes gondokba, bármit is értesz meg, az csupán a világos oldal. Nincs esélyed felismerni a másik oldalt, a sötétséget, az abszolútumot. Most úgy beszélek, mintha megvilágosodott lennék, te pedig úgy hallgatod, mintha megvilágosodott lennél. Más szavakkal, mindannyian bódhiszattvák vagyunk, és bódhiszattvaként beszélünk erről a kérdésről. De amikor arra használod fel a hallottakat, hogy intellektuális úton értsd meg a problémádat, nincs esélyed felismerni a másik oldalát. Ezért van ez a problémád. Ha valóban gyakorolod a bódhiszattva útját, egyik oldallal sincs gond. Amikor kritizálod magad, rendben van, amikor azt teszed, amit akarsz, az is rendben van. Nem két különböző dolgot csinálsz. Bármit is teszel, az a helyzetnek megfelelően mindig jó, de nem vagy magabiztos a tetteidben vagy az életedben, mert belebonyolódsz az önző, személyes gyakorlásba.

Tanítvány: Amikor teljesen ébren vagyok, talán van egy kis uralmam a vágyaim felett, de reggel…

Szuzuki rósi: Reggel gondjaid vannak. Tudom. Ezért mondom: „Kelj fel!” [Ráüt az asztalra.]

Tanítvány: Ön hogy csinálja?

Szuzuki rósi: Csak tedd meg. Különben jön valaki, és megüt! [Viccesen morog.]

Tanítvány: Előfordult néhányszor, hogy csak úgy felkeltem – kiugrottam az ágyból. De az olyan nagy dolog volt!

Szuzuki rósi: Igen, nagy dolog. Tehát ha már viszonylag gond nélkül fel tudsz kelni reggel, azt hiszem, nincs baj a gyakorlásoddal. Ez egy jó esély, hogy gyakoroljuk az utunkat. Csak felkelni. Rendben? Ez a legfontosabb dolog.

Tanítvány: Rósi, mit ad önnek az, ha tanulmányoz egy könyvet?

Szuzuki rósi: Lehet, hogy számodra ez nem olyan fontos. Nekem azonban kell, hogy legyen valamiféle világos elképzelésem, miről is fogok beszélni, különben semmit nem tudok mondani. Ezért olvasok az előadásaim előtt. A tanítóm mindig azt mondta nekem: „Bár úgysem segít, az előadásaid előtt mindig tanulmányozz valamit!” [Nevetés.]

Zen meditáció Kolozsváron

Myoken mester

Myoken mester harmincöt éve követi Taisen Deshimaru és Mokusho Zeisler mesterek tanítását, húsz éve tanít Magyarországon és Kelet-Európában. Magyarországon két templomot alapított. Kelet-Európa első zen temploma a pilisszentlászlói Hoboji, mely a sesshineknek (intenzív gyakorló időszakoknak) ad helyet. Budapesten, a Deshimaru mester bódhiszattva nevét viselő Taisenjiben, egész évben lehetőség van a mindennapi gyakorlásra. Myoken mester alapította a Mokushozen-ji templomot Bukarestben, mely templom Mokusho Zeisler mester Dharma nevét viseli. Több dojot (gyakorló helyet) alapított Magyarországon, Romániában és Horvátországban. A Taisenji templomban ad mindennapi tanítást, és rendszeresen vezet sesshineket nemcsak a Hobojiban de Bukarestben és Zágrábban is.

2002-őszén Budapesten került sor a formális Dharma-átadásra (Shiho) Stéphane Kosen Thibaut mestertől, aki Renpo Niwa zenji, a legnagyobb japán zen templom, az Eiheiji egykori apátjának Dharma örököse.

Myoken mester gondosan ápolja a kapcsolatokat Európa több szellemi vezetőjével, többek között Zentatsu Baker roshival, Suzuki roshi örökösével, Fausto Taiten Guareschivel, az olaszországi Fudenji zen templom apátjával, Stéphane Kosen Thibaut és Barbara Kosen mesterekkel, Deshimaru mester legnagyobb élő tanítványaival,  továbbá Lama Denys-vel, Kalu Rinpoche európai örökösével és Genpo roshival a nemzetközi Kanzeon Sangha vezetőjével. Tagja a René Girard nevével fémjelzett világméretű COVR (Colloquium on violence and religion) szervezetnek.

Forrás: Mokushozen.hu

Gakudoyojinshu

Cap 1. IN CE FEL TREBUIE PRODUSA MINTEA TREZIRII

Mintea trezirii a primit numeroase nume, insa mintea este unica. Patriarhul Nagarjuna a zis:
„Mintea ce mediteaza asupra aparitiei urmata de disparitie si asupra impermanentei lumii o numim mintea trezirii.”  Si daca e asa, nu putem oare considera minte a trezirii faptul de a ne dedica un timp sprijinindu-ne pe aceasta minte?

Intr-adevar, atunci cand meditam asupra impermanentei, mintea lui Eu si Al Meu nu se produce, nici gandurile legate de renume si de interes nu apar.

Suntem inspaimantati de rapiditatea trecerii timpului, deci antrenamentul pe Cale trebuie facut ca si cum am vrea sa ne salvam de la un foc ce ne arde pe cap.
Vedem toate aspectele inconsistentei corpului si vietii, astfel sa practicam plini de zel, precum Buddha isi tine talpa ridicata.

Chiar de auzim vocile pline de lauda ale divinitatilor Kinnara si ale pasarilor Kalavinka, [sa le consideram precum] vantul serii ce ne mangaie urechile; chiar de vedem frumusetea minunata a lui Wang Chiang si Hsi Shih, [sa le consideram precum] roua diminetii ce voaleaza ochii.
Si nu, imediat ce ne debarasam de legaturile create de sunetul sau forma, nu ne armonizam oare spontan cu perfectiunea ideala a mintii Caii?

Ieri precum si azi, daca auzim oameni pe care nu i-am mai auzit demult, daca vedem oameni pe care nu i-am mai vazut de mult timp, putem observa ca multi dintre ei eu cazut in plasa renumelui si al interesului, pierzand astfel pentru totdeauna viata spirituala a Caii buddhiste. Ce pacat, cate regrete. Nu putem ignora aceste lucruri.

Chiar si despre acela care a citit minunate texte ce contin invatatura provizorie si veritabila sau au primit transmisiunea doctrinelor exoterice si ezoterice, daca in schimb acesta nu a renuntat la atasamentul fata de renume si interes (castig)– nu putem spune despre el ca a produs mintea trezirii.
Sunt din cei care spun ca mintea trezirii este mintea trezirii supreme si perfecte si ca nu trebuie sa te impovarezi cu renumele si cu interesul.

Sunt oameni care spun ca mintea trezirii consta in examinarea si intelegerea [adevarului] si ca, intr-un gand exista cele trei mii de elemente.

Sunt altii care spun ca mintea trezirii consta in faptul ca nici un gand nu se produce.
Unii spun ca minea trezirii este mintea care ne face sa accedem la domeniul lui Buddha.
Toti acestia care spun toate aceste lucruri nu au inteles inca mintea trezirii; ei se inseala si o desconsidera. Cat de departe sunt acestia de Calea buddhista!

Sa incercam sa reflectam asupra mintii noastre prezente care este plina de atasamentul de Eu si Al Meu, de renume si interes. Cum poate o astfel de minte sa se identifice cu natura si aspectele particulare ale celor trei mii de elemente dintr-un singur gand? Cum pot avea experienta faptului ca nu se produce nici un gand? Nu exista intr-o astfel de minte decat judecati false, atasament la renume si dragoste de interes. Nu gasim nimic la ei pe care sa-l putem considera ca minte a trezirii?
Din timpuri stravechi, sfintii care au obtinut Legea, chiar daca s-au folosit de mijloacele lumii profane, nu au avut niciodata judecati false in legatura cu renumele si interesul (castigul).
Ne avand nici macar nici atasament fata de Lege, cum ar fi putut ei avea fata de lume?

Despre ceea ce numeam mai devreme – mintea trezirii – mintea meditatiei asupra impermanentei este una dintre forme. Nu sunt nicidecum cele indicate de acei lipsiti total de sens. Aceasta gandire care nu se produce, aceste aspecte particulare ale celor trei mii de elemente, toate acestea releva o conduita minunata ce apare dupa producerea mintii trezirii. Nu trebuie facuta confuzie in aceasta privinta.

[Cel care] uita chiar si o clipa pe Eu si Al Meu si se antreneaza retras devine familiar cu mintea trezirii. Pentru ca cele saizeci si doua de vederi eretice isi au originea in Eu. Atunci cand reusim sa-l vedem pe Eu trebuie sa ne asezam tacut si sa examinam cu minutiozitate: care este originea existentei corpului nostru extern si intern? Corpul ce are par si piele, pe care-l primim de la parinti, este alcatuit din doua picaturi, alba si rosie; de la inceput pana la sfarsit el este vacuitate. De aceea el nu constituie un adevarat Eu. Stiinta (faptul de a sti), care rezulta in urma gandirii, din minte si din cunoastere este legata de durata vietii; dar ce se intampla atunci cand incetam de a inspira si expira? De aceea el nu constituie un Eu.

Exista oare chiar cel mai mic lucru de care  sa ne putem atasa? Trebuie sa fii ignorant ca sa te atasezi de ceva; trezitul se detaseaza de tot. A se iluziona in legatura cu un Eu care este un non-Eu, a te atasa de un lucru care este un non-lucru ineamna a nu pactica Calea buddhista ce trebuie practicata, inseamna a nu elimina lumea ce trebuie eliminata, inseamna a avea aversiune fata de Legea veritabila si de a cauta o Cale falsa. Ce eroare, nu-i asa?

---Va urma---

Sursă: Mokushozen.ro

Bodhidharma (470-532)

Bodhidharma (Daruma) a fost primul Patriarh al Zenului chinezesc (Ch’an). S-a născut în Ceylon în 470. Numele Bodhidharma se compune din bodhi – satori şi dharma – ordinea cosmică, legea, adevărul cel mai înalt al acestei lumi. Bodhidharma înseamnă deci satoriul adevărului cosmic. Bodhidharma este cel care a adus Zenul din India în China, însă, dezamăgit de faptul că nimeni nu-l întelegea, s-a retras în munţii din Nord, la templul Shaolin. Se spune că acolo a practicat cu fata la perete, în imobilitate, pentru noua ani. În japoneza, Bodhidharma se pronunţă Bodai Daruma, iar înţelesul este Bodai - a se trezi, Daruma - legea, dharma, învăţătura, realitatea ultimă. Zazenul lui Bodhidharma este intimitatea cu realitatea ultimă, cu veritabilul satori. O fraza din Zen spune: "Zazen înseamnă a te amesteca cu Bodhidharma". Zazenul este practica unităţii. Cu corpul nostru, cu celulele noastre, în unitate cu pielea, carnea, oasele, măduva lui Bodhidharma.

Predica lui Bodhidharma

 

Buddha este termenul sanscrit pentru ceea ce voi numiţi trezit, trezit într-un mod miraculos. Faptul de a simţi, de a raspunde, de a vă arcui sprâncenele, de a clipi, de a va mişca mâinile, picioarele, toate acestea reprezinta natura voastră miraculos trezită. Şi această natură este mintea. Iar mintea este Buddha. Şi Buddha este Calea. Iar Calea este Zenul. Însă cuvântul Zen rămâne o taină atât pentru muritorii de rând, cât şi pentru înţelepţi. A va vedea propria natură înseamnă Zen. Dacă nu vă vedeţi propria natură, atunci nu există Zen...

 

Încercarea de a dobândi starea de Buddha sau iluminarea este ca încercarea de a apuca spaţiul. Spaţiul are un nume dar nu are o formă. Nu este un lucru pe care să-l poţi apuca, să-l ridici, să-l pui jos. Dincolo de această minte nu există Buddha. Buddha este produsul minţii tale. De ce să cauţi un Buddha dincolo de această minte? Toţi Buddha din trecut şi viitor vorbesc doar de această minte. Mintea este Buddha, iar Buddha este mintea. Dincolo de minte nu este Buddha, iar dincolo de Buddha nu este minte. Dacă credeţi că dincolo de Buddha este minte, atunci în ce loc se află el? Nu există nici un Buddha dincolo de minte, aşa că de ce să imaginezi unul? Nu poţi cunoaşte mintea ta adevărată câta vreme te înşeli pe tine însuţi. Atâta timp cât eşti amăgit de o formă fără viaţă, nu eşti liber. Dacă nu mă credeţi, auto-amăgirea nu vă va fi de nici un folos. Aceasta nu este greşeala lui Buddha. Totuşi oamenii sunt supuşi iluziei. Ei ignoră faptul că propria lor minte este Buddha, pentru că altfel nu ar căuta un Buddha în afara minţii lor.

 

Un Buddha nu-l salvează pe un Buddha. Daca vă veţi folosi mintea pentru a căuta pe Buddha atunci nu-l veţi vedea pe Buddha. Câtă vreme îl veţi căuta pe Buddha altundeva, nu veţi vedea niciodată că propria voastră minte este Buddha. Nu folosiţi un Buddha pentru a venera un Buddha. Nu folosiţi mintea pentru a invoca un Buddha. Un Buddha nu recită sutre, un Buddha nu respectă precepte, un Buddha nu încalcă precepte. Buddha nu respectă şi nu încalcă nimic. Un Buddha nu face bine şi nu face rău.

Sursă: Mokushozen.ro

Soto Zen

Soto Contemporary Soto-shu has four classes of temples:

1. Honzan (本山^?), head temples, namely Eihei-ji and Sōji-ji;
2. Kakuchi, teaching monasteries, where at least once a year an ango (ninety-day retreat) takes place;
3. Hōchi, dharma temples;
4. Jun hōchi, ordinary temples.

The two head temples or honzan (本山^?) of the Sōtō sect are Eihei-ji and Sōji-ji. While Eihei-ji owes its existence to Dōgen, throughout history this head temple has had significantly fewer sub-temple affiliates than the Sōji-ji. During the Tokugawa period, Eiheiji had approximately 1,300 affiliate temples compared to Sōji-ji's 16,200. Furthermore, out of the more than 14,000 temples of the Sōtō sect today, 13,850 of those identify themselves as affiliates of Sōji-ji. Additionally, most of the some 148 temples that are affiliates of Eiheiji today are only minor temples located in Hokkaido— founded during a period of colonization during the Meiji period. Therefore, it is often said that Eiheiji is a head temple only in the sense that it is "head of all Sōtō dharma lineages.^[132]
In an advice to western practitioners, Kojun Kishigami Osho, a dharma heir of Kodo Sawaki, writes:

Every year, about 150 novices arrive. About 90 percent of them are sons of temple heads, which leaves only 10 percent who chose this path for themselves. For the autumn session, about 250 monks come together. Essentially what they are learning in these temples is the ability to officiate all kinds of ceremonies and rites practiced by the Soto School – the methods for fulfilling their role. Apart from this aspect, practicing with the idea of developing one’s own spirituality is not prevalent.